Beleegyezés nélkül kioperált szervek ügyében döntöttek Strasbourgban
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága szerint hibázott az a rigai kórház, ahol egy elhunyt férfi szerveit az anyja beleegyezése nélkül operálták ki, hogy átültessék.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének a családi és magánélethez való jogot szavatoló rendelkezésével ellentétesen járt el az a rigai kórház, amely az elhunyt édesanyjának kimondott beleegyezése nélkül operált ki átültetésre alkalmas szerveket egy férfi testéből - mondta ki keddi ítéletében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága.
A lett Svetlana Petrova azért fordult a strasbourgi bírákhoz, mert úgy ítélte meg, hogy jogai sérültek, amikor fia 2002-ben autóbalesetet szenvedett, majd miután kiderült, hogy az orvosok nem tudják megmenteni, lépét és veséjét transzplantációs célból kioperálták. Az anya nem volt a kórházban, amikor a férfi meghalt, az akkor hatályos lett jog szerint pedig a kórháznak nem volt kötelessége, hogy felkutassa és úgy kérje beleegyezését, ezért az orvosok azt vélelmezték, hogy hozzájárul fia szerveinek eltávolításához. A strasbourgi bírák szerint ez a lett jogszabály nem volt eléggé világos, alkalmazása pedig ahhoz vezetett, hogy sérültek az anya nemzetközi egyezményben rögzített jogai.
A nő a baleset okozója ellen folyó büntetőeljárás irataiból tudta meg, hogy fia szerveit közvetlenül a halála után eltávolították, ezért a rendőrségen és az ügyészségen is feljelentést tett. Ám a lett hatóságok úgy ítélték meg, hogy a kórház jogszerűen járt el. Az orvosok ugyanis az elhunyt férfi hozzátartozóinak semmilyen elérhetőségével nem rendelkeztek, és a törvény szerint ilyenkor csak akkor kell elkezdeniük aktívan kutatni a család után, ha az elhunyt gyermek.
A lett jog nem csak maga az érintett, de az elhunyt közeli hozzátartozói, szülei számára is beleszólást engedélyez abba, hogy beleegyeznek-e a szervek eltávolításába. Petrova szerint ugyanakkor nem volt módja, hogy erről véleményt mondhasson. A lett állam képviselője ugyanakkor azzal érvelt, hogy az elhunyt rokonának kellett volna lépéseket tennie, ha meg óhajtotta akadályozni a szervek kioperálását. Ennek hiányában a jog szerint vélelmezhető volt a hozzájárulás.
A strasbourgi bírák ezzel szemben arra a megállapításra jutottak, hogy ez a rendszer biztosít bizonyos jogokat az anya számára, ám a nő nem kapott megfelelő tájékoztatást arról, hogy hogyan élhetne ezekkel. Az emberi jogi bíróság szerint amíg az orvosok azt vizsgálták, hogy alkalmasak-e az elhunyt férfi szervei az átültetésre, és van-e olyan recipiens, aki a szerveit megkaphatná, addig az anya beleegyezésének kikérésére is lett volna elegendő idő.
A strasbourgi bíróság ezért úgy döntött, hogy a vonatkozó, akkor hatályos lett jog, amelyet az eset miatt a bíróság közleményének tanúsága szerint később módosítottak is, rendelkezései nem voltak elég pontosak, és nem biztosítottak megfelelő jogi védelmet az önkényes döntésekkel szemben.
A bíróság első fokú, nem jogerős döntésében 10 500 euró kártérítést és perköltséget ítélt meg az asszonynak.