Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Budapesten élni olyan, mint egy nagy nyaralás, a fiatalok boldogok, és ha van elég motiváció, a magyar nyelvet is meg lehet tanulni. A tehetetlenség és a kirekesztés viszont elviselhetetlen ebben az országban, ezért jobb, ha csak a szép dolgokra figyelünk. Colin és Dalma története a "lehet itt élni"-sorozatunk negyedik részében.
Miért dönt úgy egy vegyes pár, hogy Venezuela, Párizs, Berlin, vagy London helyett inkább Budapesten telepedik le? Mi a vonzó Magyarországban, és mik a hibái? Okozhatnak-e zavart egy párkapcsolatban a kulturális különbségek? Lehet Magyarországon a magyar nyelv nélkül élni? Budapesten élő vegyes párokkal beszélgettünk. A korábbi részeket itt olvashatják.
„Egy budapesti expat-bulin találkoztunk először, ahol Colin megpróbálta rám tukmálni a futárcége összes létező szolgáltatását, de közöltem vele, hogy egy darab csomagot sem fogok feladni vele. Azóta is együtt vagyunk” – emlékszik vissza a kezdetekre a 26 éves Dalma, aki három éve ismerkedett meg a 32 éves fiúval. Jövőre összeházasodnak.
A Londontól 50-60 mérföldre eső kis faluban nevelkedő Colin az egyetem elvégzése után dizájnerként próbált meg elhelyezkedni először Liverpoolban, majd a fővárosban, végül nyolc éve a budafoki gyárat üzemeltető édesapja hívására kötött ki Budapesten. A busztervezéssel foglalkozó céget bedöntötte a válság, Colin viszont itt maradt, és saját vállalkozásba kezdett, ma jól menő céget egyenget. „Amikor belevágtam, nyugat-európaiként sokkal könnyebb volt itt üzletet kötni, és szerencsére vetélytársam sem nagyon volt.”
Miután a stabil alapok már megvoltak, belépett a képbe Dalma. „A magyar lányokkal általában sokkal könnyebb dűlőre jutni, mint a britekkel, de rá ez szerencsére nem volt igaz, hónapokig koslattam utána, mire beadta a derekát.”
„Sokáig nem vettük komolyan az egészet, aztán Colin egyszer csak azzal állt elő, hogy be akar mutatni a szüleinek” – egészíti ki a Miskolcon született, de élete nagy részét Budapesten töltő Dalma, aki jelenleg egy fogászati cégnél dolgozik.
„Budapestnek van egy kisvárosi fílingje”
Colin a 2000-es évek közepén egy „bekamerázott, túlrendszabályozott” Londonból érkezett Budapestre, ezért tetszett neki, hogy az egész város sokkal szabadabb, hogy lehet a járdán parkolni, és hogy a belvárosnak van egy kisvárosi fílingje, ahol mindenki ismer mindenkit.
„London sok kicsi városra szakad szét, amik között nem nagyon van átjárás, itt viszont mindenhova eljutok bringával, és az időjárás is sokkal jobb. Itt élni egy nagy nyaralás sok melóval. Nem mennék vissza Angliába.”
Colin szerint Budapesten a fiatalok boldogok, mindenki nagyon pozitívan áll az élethez, bár Dalmával egyszerre teszik hozzá, hogy az egész magyar közeget kicsit kívülről szemlélik. ”Nincs teljesen reális képünk az élet sűrűjéről sem Magyarországon, sem Angliában, a politikai híreket pl. csak szőrmentén követjük, mert egyszerűen nem éri meg az idegeskedést.”
„Ki nem állhatom a nem-tudom-megcsinálni attitűdöt”
Colint a legjobban a „nem-tudom-megcsinálni attitűd” zavarja a magyarokban.”Ezt egyszerűen ki nem állhatom. Engem motivál, ha több feladatot kapok, hogy a munkahelyemen – jó értelemben – legyőzhetem a másikat. Nem azért dolgozom, hogy barátokat szerezzek.” Szerinte a magyar emberek nem szeretnek felelősséget vállalni.
„Itt az a munkamorál, hogy bemész, elvégzed a kis munkádat, amit a főnököd – akit az ellenségednek tekintesz – kiszabott, és ha bármi olyannal találod magad szemben, ami a munkaköri leírásodon kívül esik, széttárod a karjaid.”
Colint a mentalitáson kívül a bürokrácia, a „sok kutyaszar” és a szolgáltatások színvonala bosszantja leginkább. „Have an awesome day!, vagyis Legyen csodálatos napod! – három szó, nagyon egyszerű, és Angliában ezt tényleg őszintén mondják, de itt még mindig fapofával szolgálnak ki a legtöbb helyen. Komolyan, ez sokat számít, akár egész napra felspannol.”
Melegbárba kell menni az elfogadásért
A kommunikációt és interkulturális kapcsolatokat tanult Dalma az egyetemi évek óta kereste a külföldiek társaságát. „Szeretném egy szigetről látni ezt az országot. Minél többféle emberrel veszed magad körbe, annál kisebb a veszélye, hogy benne ragadsz a magyar valóságban.”
Dalma szerint a magyarok az angolokhoz képest még mindig nagyon zárkózottak, ami a másság elfogadásában nyilvánul meg a legmarkánsabban. ”Elképesztő, hogy egyeseknek mi ki nem szökik a száján a téma kapcsán, míg pl. ha kimegyünk a Pride-ra (Budapest Pride – a szerk.), biztosak lehetünk benne, hogy tele lesz a külföldi barátainkkal, akik nem azért mennek ki, mert melegek. Szeretnék olyan országban élni, ahol konzervatívnak számítok, és nem kell melegbárba menni azért, hogy elfogadó közegre találjak.”
Bár Dalma toleránsnak vallja magát, Colin mellett mégis érzi, hogy más az ingerküszöb. „A múltkor Londonban voltunk, és megláttam egy feltűnően színes ruhába öltözött fazont. Már későn kezdtem volna el nyúlni a kamerámért, ezért örültem, hogy Colin fotózott. Csalódnom kellett, mert tök mást fényképezett. Nekem attrakció volt, ami neki fel sem tűnt.”
„Az angol reggelit senki nem veheti el tőlem!”
„Európában nincsenek komoly kulturális különbségek. Ha közös az értékrendetek és egy hullámhosszon vagytok, tök mindegy, hogy ki honnan jött” – mondják nagy egyetértésben.
A két család a kezdetektől elfogadta egymást. „Dalma az első pillanattól fogva lenyűgözött mindenkit. Nagyon jól beszél angolul, csak az amerikai sorozatokból felszedett akcentusát kellett lefaragnom” – mondja Colin, akit hasonlóan fogadtak Dalma családjában. Mint mondja, az, hogy tud magyarul, csak pluszpont volt, de nem ezen múlt.
Az eltérő gyökerek miatt a hétköznapokban sincsenek fennakadások. „Az angol reggelit senki nem veheti el tőlem, de elfogadom, ha Dalma nem szívesen önt tejet a teába, ilyen dolgokon nem veszünk össze.”
Colin szerint egyedül karácsonykor adódnak kisebb súrlódások. „Mi britek már hetekkel korábban felállítjuk a karácsonyfát, december 12-ig állnia kell. Ezen mindig sokat vitázunk, de általában én vagyok a kitartóbb.”
„Elég kényelmetlen lenne, ha csak miattam kellene angolul beszélni”
Mire megismerkedett Dalmával, Colin már túl volt jó pár intenzív nyelvtanfolyamon. „Bár a magyar munkatársaimmal angolul is megértettem magam, kötelességemnek éreztem megtanulni a nyelvet, már csak praktikussági okokból is.”
Bár Dalma és a barátai is nagyon jól beszélnek angolul, Colint nagyon zavarná, ha csak miatta kellene idegen nyelven társalogniuk. Ha kettesben vannak, akkor viszont szinte mindig angolul kommunikálnak, így szokták meg.
„Dalma egyébként próbálkozott azzal, hogy csiszolja a magyar nyelvtudásomat, de arra jutottunk, hogy szórakoztatóbban is el tudjuk tölteni az időt” – teszi hozzá Colin.
„Sztereotípia, hogy máshol jobb lenne az élet”
Bár vannak dolgok, amivel nem elégedettek, az esküvő után Magyarországon képzelik el a jövőt. „Jó lesz majd itt kétnyelvű gyerekeket nevelni, de azt sem zárjuk ki, hogy később más országokat is kipróbálunk, pl. a cégemmel is szeretnék terjeszkedni” – mondja Colin.
„Jól élünk itt, úgyhogy nem mennék másik országba, inkább keresem a hasonszőrű embereket. Az pedig csak sztereotípia, hogy máshol jobb lenne az élet” – von mérleget Dalma, majd hozzáteszi: „Szeretném úgy látni ezt az országot, ahogy Colin látja. Szeretném objektív szemmel, kívülről nézni az egészet, mert benne lenni sokkal rosszabb.”
