Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hipnotizáltak minket. Pontos eligazítást kaphattunk a sikeres manipuláció pszichológiai alapjairól. És megtanultunk, hogy nagyon kell vigyázni a fejünkre. Nem, most nem a választásokról lesz szó. Láthatatlan álarcok címen rendezték meg a Pszinapszist.
A tematika átfogó, érdekes és természetesen kissé szenzációhajhász. A pszichológia ma egyre inkább kezd kilépni a tudomány szerepéből – persze a pszichológusok legnagyobb tiltakozására. Tőle várjuk, hogy visszavezessen az elveszett paradicsomba, hogy megváltson minket szenvedésünktől, hogy irányt mutasson (vigyázat, közhely) abban az egyre gyorsabb, kaotikusabb és széttöredezettebb világunkban. Elég egy átlagos könyvesboltban szétnézni, hogy lássuk, hol is állunk. A lélektan összekeveredik a spiritizmussal, a vallás megnyugtató mákonyától a szigorú neurobiológiáig terjed a pszichológia feliratú polcok tartalma. Ebben a káoszban próbál rendet vágni a már 18. alkalommal megrendezett Pszinapszis.
A rendezvényről immáron nehéz eldönteni, hogy micsoda valójában. Átmenet egy komoly szakmai konferencia és ismeretterjesztő vándorünnep között. A szakma krémje vonul fel előadóként. Nem csupán Mérő László, Tari Annamária, Pléh Csaba vagy Vekerdy Tamás vonul csatába a pszichológia népszerűsítéséért, de a nyelvész Balázs Géza is beszél a hungaropesszimizmusról, Krekó Péter az antiszemitizmusról, Klein Dávid hegymászó az Everestről. A sztártoxikológus (szerintem ilyenünk csak nekünk van itt Nyugat és a Balkán közt) Zacher Gábor vasárnapi, a designerdrogokról szóló előadására pedig még talpig sajtókártyában sem sikerül bejutnunk. Pedig negyedórával korábban odaértünk. Becsszó.
Az érdeklődők és az érdeklődés sokféleségének ellenére a rendezvény – hiszen végül is egyetemi pszichológushallgatók szervezik – próbálja a szakmát és a szakma felé kacsingatókat ott tartani, ahonnan érkeztek. A tudomány szentélyében. Ez az erőfeszítés határozottan jót tesz a rendezvénynek, néhány sutaság ellenére, mint például a rendezvény nemzetközi jellegének kidomborítása ott is, ahol nincs. Itt persze nem a záróattrakcióra, a hatvanas években a Stanford Egyetemen zajló legendás börtönkísérletet megszervező Philip Zimbardo előadására gondolunk (interjúnk a professzorral itt olvasható), hanem a magyar közönségnek magyar előadók által prezentált angol nyelvű előadásokra.
A 21. század marketingje
A háromnapos ünnep egyik nyitóelőadásában Mérő László a memetikáról értekezik, amelyről megtudhatjuk, hogy könnyen meglehet, nem is létezik, de attól még igen hasznos lehet kutatási célokból. És pénzt is lehet keresni vele. A pénzt és a memetikát egyébiránt az utóbbi években hajlandó Mérő egy átfogó analógia mentén tárgyalni. Véleménye szerint mindkét tárgy hajlamos hasonló jelenségeket mutatni, mint az élő szervezetek. Az életet is élettelen "replikátorok", gének hozzák létre.
Vázlata szerint a XX. század marketingje üzeneteken alapult, míg a XXI. századé mémeken. Olyan jeleken, információs alapegységeken, amelyek magának a fogyasztónak a fejében hozzák létre az egyénre szabott üzeneteket, gondolatok formájában. A sikeres mém akkor is megmarad, amikor a nagyobb struktúra, az eredeti üzenet mutálódik, átalakul. Az ugyanis mára a reklámmal foglalkozók számára világossá vált: az egyének gondolatainak befolyásolása nem nagyon lehetséges, és amikor igen, akkor pedig eszméletlenül drága. Végkövetkeztetés: napjaink kommunikációja már nem háború mint a nyolcvanas-kilencvenes években, hanem vírus. A harcászati hasonlatok helyett célravezetőbb járványtaniakat használni.
Nárcisztikus társadalom
Másnapi előadásában Tari Annamária arról érvel, hogy társadalmunk tagjai egyre nárcisztikusabbá válnak. Fészbúk. Itt kissé úgy érezzük, hogy a divatos közhelyek kezdenek uralkodni. A számítástechnika az ifjúság megrontója. Összefonódik online és offline tér. Kapcsolataink egyre hűvösebbek. A különlegesség válik normává. Figyeljük csak a kérdésnek álcázott kijelentést a programfüzetben: "Vajon mindannyian önzőbbek vagyunk, vagy már észre sem vesszük, mert hozzászoktunk ehhez is?"
Első blikkre a termet a rendezvényt amúgy domináló huszonéves generáció aggódó anyukái töltik meg ezúttal. Az előadó gyakorlottan zsonglőrködik az x, y és z generáció terminológiájával, a szülők egyetértően bólogatnak.
A vasárnap csúcsra járatva
Vasárnapra ki kell tenni a megtelt táblát. A választások ellenére minden jegy elkelt. Miután a társas flow témakörét végigjáró előadás alatt kis híján elájulunk, a Hülyeség pszichológiája című beszéd laza egy óráját nem kíséreljük meg az oxigénhiányos teremben végigállni. Ami nem öl meg, az megerősít, sóhajtjuk Nietzschével, vállat vonunk, és inkább átvonulunk Csépe Valéria professzor asszony, az Akadémia főtitkárhelyettesének az előadására a rejtőzködő agysérülésekről. A feszített program miatt a kérdés-válasz szekcióra már a teázóban kerül sor. Ha gördeszkázunk vegyünk fel sisakot. Ha eltanyázunk, menjünk orvoshoz. Részemről oké.
Nagyjából eddigre kirajzolódik a szervezőgárda erőfeszítéseinek hősiessége. Három napon keresztül négy teremben folynak párhuzamosan az előadások. IQ-tesztek és egyéb munkapszichológiai kitöltendők a standoknál. Három-négyféle masszázs. Kölcsönözhető élő könyvek. Egy közeli iskolában kerülnek megtartásra az előzetes feliratkozást igénylő tíz-húsz fős műhelyprogramok, szintén hat-hét teremben párhuzamosan. Biztonságos körülmények között próbálhatunk ki asszertív kommunikációs tréninget és drámaterápiát, autogén tréninget és kutyás terápiát. Ha épp nem a főépületből akarunk tudósítani. A program túlburjánzóan szerteágazó. Ha mindenhol ott akarunk lenni, amit érdekesnek találunk, nem árt, ha legalább két, de inkább három példányban vagyunk.
A zárószenzáció maga Zimbardo. A veterán pszichológus a bronxi gettókban nőtt fel, és fiatal kora óta azt kutatja, hogyan tehetnek a körülmények egyes embereket áldozatokká, míg másokat elkövetőkké. A világhírt a Stanford Egyetemen, a hatvanas évek diáklázadásait leverő rendőrattakok háttérzajában elvégzett börtönkísérlete hozta el számára. Egy tucat egyetemistát véletlenszerűen őrökre és rabokra osztottak, majd a pszichológiai intézet alagsorában modellált börtönbe zárták őket. Az őrök feladata csupán a szökések megakadályozására korlátozódott, mégis olyan kreatív kínzási módszereket fejlesztettek ki, hogy a kéthetesre tervezett kísérletet hat nap után meg kellett szakítani.
Jelenleg Zimbardo a jelenség másik oldalát vizsgálja: célja, hogy hétköznapi hősöket neveljen, akik nehéz helyzetekben példamutatásukkal a közösség előtt járhatnak. Zimbardo szervezete Magyarországon is aktív. Az idős mester a magyarországi Hősök Tere mozgalom meghívására érkezett hozzánk. Ha már néhány mosolyt hozott: megérte.
