Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Lukácsnak becézik Budapest egyik legrégebbi gyógyfürdőjét, az újra a régi formájában pompázó Szent Lukács Gyógyfürdőt. A két ütemben felújított komplexumot fürdőbarátabbá tették, és még egy leheletnyi modernitást is kapott. És még a sajttal szórt májkrémes szendvics sem tűnt el.
"A medence és a folyosó állandó páráitól bedagadt szélfogók nem hallatták szokásos tompa csapódásaikat, nem rezzentek az ablaktáblák, új vendég jó ideje nem érkezett. A világos üvegfolyosókon kellemes meleg terjengett, bensőséges csönd uralkodott, csupán odakinn zúgott a szél a víz fölött és a víz fölé hajló hatalmas platánok csupasz koronáiban."
A platánok így tavasszal is őszies színekkel köszöntik a Lukács fürdő vendégeit. Barnásan-őszesen kopottas a park, a kert emlékpadjain idős emberek üldögélnek. Ölükben szatyor, vagy elnyűtt sporttáska, benne törülköző, pacsker és fecske. A nőknek fürdőruha és hajszárító. Olyan ez a hely, mint a pesti suhancoknak a Kazinczy utca: gengelnek, csak itt a téma a reuma meg az unokák. A római kori kutat a talajra simuló üvegtáblák alá rejtették, melyen egy vasbeton híd visz át. Az üvegen összegyűlik a kosz, megszárad rajta a sár, így alig látni lent az ókori maradványt.
2005-ben készült el az Ybl tervezőiroda tanulmányterve a Lukács-fürdő teljes rekonstrukciójáról, azóta folytak a munkák. Az első ütem befejezése után már megnyitott a fürdő, a második ütemet már így kellett megvalósítani, egy éven belül oldottuk meg – mondta el Beke Csilla, a fürdő rekonstrukciójának vezetője az Ybl-emlékév ünnepségének keretében, amikor az építők és a fürdő dolgozói közösen vezették körbe az érdeklődőket .
"Az új kabinos, aki egy ideig megszeppenten hallgatta a fülkéjéből ezt a három furcsa férfit, később lassan elbóbiskolt a székén. Tulajdonképpen félelmében tette, hogy ne kelljen hallania, amit ezek összehordanak. Látnia se kelljen semmit. Szavaikból nem nagyon tudta kihámozni, miféle szerzetek. A kabinost a Gellért fürdőből helyezték át ide, és hiába hallott már oly sok mindent a Lukácsról, látta, ez egy egészen más világ."
Most már az új súlyfürdőben tornáznak az ízületi és egyéb bajokkal küzdő asszonyok és a bácsikák, a déli és az északi kádosztályt is kicserélték, készült egy családi kád, egy üvegmozaikkal burkolt medence, van szénsavas hidromasszázs kád. A Kápolnában megszüntették a leplekkel női-férfi részre bontott öltözőt, ahogy az udvaron is lebontották a nyári kabinokat, helyükre kerültek az irodák.
"Ezek hárman még csak le sem halkították igazán a hangjukat. Semmit nem akartak senki orrára kötni, igaz, eltitkolni sem, ez volt a furcsa az új kabinos fülének. Egészen fiatal volt, szinte még gyerekember, kispesti, s nem tudhatta, hogy a kerülő utakon közlekedő mondatok és alaposan eltérített gesztusok vajon mit jelentenek. Ilyen jellegű mondatokat nem ismert. Valójában azon agyalt, hogy nem valamilyen híres buzeránsok-e."
A földszinten most egy VIP-kabinsort is beillesztettek. És ahol régen gépkamra volt, elzárva a nagyérdeműtől, most bejárható és mindenki megcsodálhatja azt a dísztáblát, amin feltüntették a Lukács fürdő építőinek a nevét. Ray Rezső, aki a Margitszigeti Víztornyot is jegyzi, 1884-től munkálkodott a 12. századi múltra visszatekintő fürdőkomplexumon. A gyógyszálló, az iszapfürdő, a népgyógyfürdő, és a népgyógyászati osztályok és uszodák 1893-ra jöttek létre. „A Gellért fürdő megnyitásáig ez volt Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője, sok beteg érkezett külföldről is az intézménybe” – írja a Wikipédia a Szent Lukács elnevezést az 1890-es évek közepe óta hordozó fürdőről.
"Nem emlékezett rá, hogy a Gellértben látta volna őket, s nem is úgy néztek ki, hiába nézte. Talán külföldiek. Az ősz hajú férfinak a fürdőköpenye, annak a másiknak a föltűnően kicsi, szilvakék úszónadrágja mindenképpen erre vallott, a törülköző ember pedig mindennek kinézett a csontokig sovány, szőrös, fekete testével, csak magyarnak nem. Vagy úgy csinálnak, mintha elfelejtették volna az anyanyelvüket. Nem figyelhette őket jobban, mint ahogy figyelte, bár idegességében néha elszundított, és ilyenkor a feje zuhanása ébresztette fel, hogy akkor valamit elmulasztott."
A felújítás legnagyobb kihívása a barlangos helyiségek, és a labirintusszerű járatok voltak. Aki régen járt itt, emlékszik a dohos szagra, a falakról lepattogzó vakolatot penészgomba tartotta össze. Beke Csilla elárulta a levegőtlenség külön kihívás volt a munkálatok alatt, de sok régen elfalazott nyílást tártak fel, sőt három kutat is találtak, mely betonnal volt elzárva.
"Semmi nem volt olyan egyértelmű, mint a Gellértben. Abból azonban, ahogy a fürdőmester a legkedélyesebb vigyorával elment előttük, ahogy buzgón és negédesen beszélt hozzájuk, és közben a kancsalító szemével hunyorgatott hozzá, láthatta, hogy bármilyen lökötten viselkedjenek, biztosan nagy kutyák. Sőt, olyan volt, mintha a fürdőmester egyenesen utasítaná. Nem lehet dolga velük. Se finoman, se durván, ürügyet se keressen, nem kell beléjük kötnie, tilos megrendszabályozni őket."
A modernitást a szaunavilággal, a felújított parkolóval, a bambuszpihenőkkel imitálják, a büfé viszont nem okoz csalódást: még mindig kapható a májkrémes, sajttal szór melegszendvics, amit grillezőbe raknak, hogy ráolvadjon a trappista, a hosszú, egyenes kifli pedig ropogósra süljön. A thonet-asztaloknál fürdőnadrágos férfi szürcsölgeti a meggylevest. Az átjáróban az árus rikítószínű gumi úszósapkákat árul, virágosat és bojtosat, de papucsok is kaphatóak, hátha otthon maradt.
"A Lukács nehéz eset volt, mert inkább napi árfolyamon szabták meg, hogy ki hogyan viselkedhet. Még annak is volt etikettje, hogy mi lehet nyilvános beszéd tárgya, minek kell titokban maradnia, s főként kinek mi tiltott, mi javallott vagy mi engedélyezett. Az új kabinosnak, ha meg akart maradni ezen a helyen, nagyon gyorsan meg kellett mindezt tanulnia."
A fürdőhöz 19 helyes parkoló épült plusz egy akadálymentes parkoló. Szezonálisan a szabadban is lehet kávézni, melyet jó időben nyitnak ki. Aki pedig csak gyógyvízért térne be, elég a régi pénztárépületbe bemennie.
(A dőlt betűvel szedett szövegek részletek Nádas Péter: Párhuzamos történetek című könyvének II. kötetéből)
