1877. október 28-án nyílt meg az egykori Pesti indóház helyén a Nyugati pályaudvar. A NAVA hozzáférhetővé tette az August de Serres építész és a párizsi Gustave Eiffel cége által tervezett épület történetéről szóló filmet.
A mai épület közelében eredetileg álló első pályaudvart Pesti indóháznak nevezték. 1846-tól innen indult a Pest és Vác közötti vasút, Magyarország első vasútvonala. Később, a Nagykörút rendezési terveinek útjában állt a pályaudvar. A tulajdonos Osztrák Államvasút Társaság (későbbi neve Osztrák-Magyar Államvasút Társaság) ezért elhatározta az indóház lebontását és egy új felépítését.
Előbb a pesti indóházi csarnok köré felhúzták a mai pályaudvar vonatfogadó csarnokát, majd elbontották a régi csarnokot. Az új pályaudvar terveit – miután megnyerték a nyílt pályázatot – az osztrák August de Serres építész és a később az Eiffel-toronyról világhírűvé vált párizsi Gustave Eiffel cége készítette.
Európa egyik legmodernebb pályaudvara három év alatt született meg, mely híres, a körút felőli oldalon emelt üvegfalával és – hosszú ideig építészeti kuriózumnak számító – vasszerkezetével a kortárs Franciaország hasonló célból készült épületeit idézte. Az új pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg.
Az új állomás kezdetben egyszerűen Budapesti pályaudvar néven volt ismeretes, 1891-ben azonban Nyugati pályaudvarra keresztelték át. Az elnevezés azonban nem az épület Budapesten belül elfoglalt helyét mutatja, még csak nem is az onnan induló vonatok irányára, hanem az építkezést finanszírozó társaságra utalt.
A forgalmas pályaudvar megnyitása persze negatív következményekkel is együtt járt – hívja fel a figyelmet a Rubicon –, hiszen a főváros legfontosabb „kapuja” a bűnözőket – főleg tolvajokat és leánykereskedőket – is magához vonzotta. Az állomással szemben fekvő szállodának – mely csak Westend néven volt ismeretes – tehát nem ok nélkül volt páratlanul rossz híre, és nem véletlenül alakultak később azok a nőegyletek sem, melyek a Nyugati pályaudvarra érkező – cselédsorba szegődő – fiatal, vidéki leányokat fogadták.
Mindazonáltal az állomás a következő évtizedekben – minden negatívumával együtt – Budapest vérkeringésének egyik központja lett, ezzel együtt pedig a magyar vasút modernizációjában is élen járt: 1881-ben például a Nyugati pályaudvaron vezették be először a Siemens&Halske cég modern váltórendszerét, később pedig ugyancsak innen indultak próbaútjukra az első Kandó Kálmán-féle villanymozdonyok is.
A 20. század második felében aztán az állomás környéke jelentős átalakuláson ment keresztül, hiszen megépült a metró, majd a millennium környékén egy modern bevásárlóközpont is kinőtt a földből. A modernizáció dacára ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy az előbb Berlinről, majd sokáig Marxról elnevezett tér hangulatát máig a Nyugati pályaudvar impozáns épülete határozza meg.
A NAVA a születésnap alkalmából két napig hozzáférhetővé tette a pályaudvar történetéről szóló Mesélő cégtáblák-epizódot.