Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nepál-tibeti sorozatunk harmadik részében átrepülünk a Himalája hegyláncain és a Tibeti-fennsíkon landolva rövid benyomások és pillanatképek segítségével próbáljuk bemutatni az országrészt. Megállapítjuk, hogy a kínaiak pozitív változásokat is okoztak Tibetben.
A jakvajas tea íze első alkalommal legalább akkora kultursokk, mint látni a Potala palota szentélyeibe begyömöszölt egy yuanosokat. Ezer meg ezer kicsi Mao mosolyog ránk a bankjegyekről, minden pillanatban arra emlékeztetve, hogy ez a Tibet már nem ugyanaz a Tibet, amit filmélményeink alapján elképzelnénk.
A tibeti buddhisták legszentebb temploma, a Jokhang körül már napfelkelte előtt örvénylik a tömeg. Járják a korát, a zarándoklati köröket, miközben megállás nélkül pörgetik az imamalmot és mormolják a mantrát. A helyiek mindennapi rutinjába beépültek ezek a 15 perces körök. Akár munka, akár iskola előtt. Az öregek pedig szinte egész nap róják az óramutató járását követő meditatív utat. Izmos vajas teával kezdenek reggel, napközben pedig cukros-tejessel folytatják. Közben pedig beszélgetnek, pletykálnak, intenzív társadalmi életet élnek.
A Jokhangot övező utcákra és az előtte elterülő Barkhor térre csak rendőrségi átvilágítás után lehet bejutni. Pont, mint a reptéren. Embert és csomagját egyaránt ellenőrzik.
Öngyújtót és fegyvert, meg talán gyúlékony anyagot keresnek. Az önmagát felgyújtó szerzetes az irányító rendszer rémálma. A lángoló vörös ruhások híre gyorsan bejárja a sajtót és rövid másodpercekreTibetre irányítja a világ figyelmét. Pedig a kínaiak mindent megtesznek, hogy úgy tűnjék, itt minden rendben van, a Kulturális Forradalom évei alatt mit se változott a város.
Pár évvel ezelőtt még állig felfegyverkezett katonák álltak négyes posztokban, egymástól alig ötven méterre végig a korán. Most meg semmi. Sőt! Imamalmokat imitáló világítótestek lógnak a nemrég telepített kandeláberekről. Eltűntek a helyiek csecsebecséket árusító standjai, helyettük kínai üzletek nyíltak a hagyományos tibeti házak alagsoraiban. A tömeg azonban időtlenül kering tovább, passzívan tiltakozva a megállíthatatlan változások ellen.
Ezek mellesleg nem minden esetben rosszak és elítélendőek, mert szemellenzősek vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy ebben a történetben vannak a jók és a rosszak, a feketék és a fehérek. Mert a történelem csak ismétli magát és fogadjuk el, hogy voltak olyan időszakok, amikor a fehérek voltak a feketék és fordítva. Mert Kína, kórházakat és vasútvonalakat épít, csatornáz és fejleszt. A tibetiek ugyanúgy ülnek a modern rendelők váróiban és a helyi járatokon, mint a betelepített megszállók.
Persze naivság lenne feltételezni, hogy Kína mindezt minden érdek nélkül teszi. Kell neki a terület, az ásványkincs és a felvevőpiac. Régi recept közepes csomagolásban.
A tibeti városmagot, mint sokszoros burok veszi körbe a panelblokkjaival erőt, üvegfelületeivel és fényreklámjaival modernséget sugárzó kínai. Mint izmos kígyó fojtogatja a védtelennek tűnő áldozatát.
Aki csak mormol, bízik a jövőben és reménykedik, hogy az elmorzsolt mantráknak köszönhetően újjászületve újabb lépéseket tesz meg a Nirvánába vezető úton.
A sorozat 1. része itt olvasható.
A 2. rész itt.
További képek, információk itt.
