2013. szeptember. 12. 12:52 MTI Utolsó frissítés: 2013. szeptember. 12. 12:46 Plázs

Egy hal lehet a halálos dengue-láz ellenszere

Lárvaevő halak betelepítése segíthet a szúnyogok által terjesztett dengue-láz terjedésének megfékezésében - derült ki az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csütörtökön bemutatott közös tanulmányából.

A főleg az ízületeket megtámadó kórt egy bizonyos szúnyogfaj terjeszti, amely előszeretettel rakja le lárváit az állóvizek felszínére. A tanulmány, amelyet az ADB manilai főhadiszállásán mutattak be a sajtó képviselőinek, arra az eredményre jutott, hogy a víztárolókba telepített szivárványos guppik (Poecilia reticulata) segíthetnek csökkenteni a szúnyoglárvák számát, azáltal, hogy megeszik őket.

"Ez egy alacsony költségű, egész éven át tartó és biztonságos módja a dengue-láz megfékezésének, amiből az egész közösség kiveheti a részét" - húzta alá közleményében Gerard Servais, az ADB egészségügyi specialistája. A tanulmány készítői a 2009 és 2011 között Kambodzsában és Laoszban végzett közösségi alapú projekt eredményeire támaszkodtak.  

A próbaidőszak során kiderült, hogy az elevenszülő fogaspontyfélék családjába tartozó szivárványos guppik nem ártanak a vízminőségnek, és szúnyoglárvák híján mikroszkopikus szerves anyagokon is elélnek.

A dengue-láz az Egészségügyi Világszervezet tavalyi becslése szerint világszerte nagyjából 2,5 milliárd embert, azaz az  össznépesség 40 százalékát fenyegeti. Az érintettek többsége az Ázsia-Csendes-óceán régióban él. Az ADB szerint a gyors ütemű városiasodás és biológiailag nem lebomló csomagolások fokozott használata vezetett a fertőzöttek számának növekedéséhez - utóbbiak úgy, hogy a lárvák lerakására alkalmas vízgyűjtőként szolgálnak.

A vírus Európában is megjelent, az első megbetegedéseket 2010-ben észlelték Délkelet-Franciaországban és Horvátországban.

Élet+Stílus Galicza Dorina 2024. december. 28. 20:00

Elillant történelem és babonamentes tűzvédelem – megnéztük a felújított Notre Dame-ot

Párizs székesegyháza fényesebben ragyog, mint valaha, de az évszázadok alatt felhalmozódott kosszal együtt mintha a történelmét is lemosták volna róla. Bár a felújítás még nem ért véget, ha a belső tér már nem változik, akkor az évtizedek múlva sebtében idelátogató turista azt se fogja tudni, mi történt az elmúlt öt évben a templom körül.