Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szilas Rita kreációi mellett nem lehet szó nélkül elmenni, alkotásai meghökkentőek, különlegesek, megosztóak. A fiatal - egyébként jogász végzettségű - divattervező mottója a szoros lazaság, legújabb kollekciójában imádkozó sáskás, ruhákkal, lepkeszárnyú és kilométerórás táskákkal bővíti a nem hagyományos formavilágot. 2013 februárjában a Hotel Nemzeti Budapest által alapított Nemzeti Művész Klub tagjává választották, kollekciójának darabjai már Franciaországban is megvásárolhatóak. Interjú.
hvg.hu: Miként lesz egy végzett jogászból divattervező?
Szilas Rita: Gyerekkoromtól kezdve foglalkoztatott a divattervezés gondolata, de csak az egyetem alatt kristályosodott ki bennem, hogy a paragrafusok helyett színekkel, anyagokkal, mintákkal szeretnék foglalkozni. Eleinte hobbiból, csak magamnak, barátoknak terveztem, később a jól sikerült darabokat bizományba adtam boltokba, de már akkor tudtam, hogy saját üzletet szeretnék. A jogi egyetem elvégzése után, 2010-ben egyértelmű volt, hogy megnyitom a saját kis birodalmamat, a La Masnit.
hvg.hu: Sokan két éve, az gépírónő-projekt kapcsán ismerték meg a nevét és munkáját.
Sz. R.: Az első írógéptáskát egy antik, Mercedes írógépből készítettem el. A hagyományos módon már nem lehetett használni, viszont különleges, egyedi formabontó táska lett belőle. Erre figyelt fel Németh Klára kulturális menedzser, és felvetette, mi lenne, ha kortárs írónőknek is terveznék hasonlót, valamit, ami az én munkáimat és az irodalmat egyszerre „mutatja be”, valamiképpen kombinálja. Szécsi Noémi, Tóth Krisztina, Kemény Lili, Karafiáth Orsolya és Vass Virág is vevő volt az ötletre és a személyre szabott írógéptáskáimra, amelyen egy-egy művüket jelenítettem meg meg. Izgalmas volt a közös munka - hiszen addig csupán az írásaikon keresztül ismertem őket -, inspiráltuk egymást. A projekt nem volt öncélú, nem a hagyományos divatbemutatók világát idézte, fontosnak tartottuk, hogy egyszerre népszerűsítsük a kortárs formavilágot, dizájnt az és irodalmat, ízelítőt nyújtsunk a művészetek összhangjából.
hvg.hu: A táskák vagy a ruhák állnak közelebb a szívéhez?
Sz. R.: Inkább: mikor, melyik. Volt olyan időszak, amikor azt éreztem, táskában vagyok erősebb. Persze, egy táskánál kevésbé kritérium, hogy hordható legyen, ott nagyobb teret engedhetek a fantáziámnak. Különleges formák, tárgyak, sokszor állatok adják az ötletet, így született meg a tacskós retikül, vagy a basset houndos bőrönd. A kacsacsőrű emlősös táskát gyerekkorom egyik kedvenc állata ihlette, de szeretem a vasalós, dobókockás, festékpalettás vagy a legújabb, lepkeszárnyas retikülöket is. Arra persze oda kell figyelni, hogy ne legyen túl nehéz, és azért egy keveset lehessen bele pakolni. Ez leginkább az írógéptáskáknál merült fel.
hvg.hu: A pólóin olykor társadalomkritikát is megfogalmaz.
Sz. R.: Az ohne silicone vagy a no silikon feliratú pólókkal valóban az uniformizált szépségideál és a plasztikai műtétek ellen beszélek. Szeretem, ha valami természetes, legyen az a megjelenés, vagy amit megeszünk. Erről szólnak a gyomormintás pólóim is, elképesztő, hogy mennyi műanyagot, E-t viszünk be a szervezetünkbe, én ezekre odafigyelek. Volt egy Gabi inside elnevezésű kapucnisfelső-sorozatom is, egy barátnőm koponya CT-jét nyomattam rá. Talán kicsit vad és kifacsart gondolat, de azt szerettem volna megmutatni vele, hogy a sztereotípiák ellenére a szőkéknek is van agyuk. Fontosnak tartom a recycling-szemlélet népszerűsítését is, a buborékos esőkabátok, retikülök mind-mind újrahasznosított anyagból készülnek, és még – a látszat ellenére – strapabíróak is.
hvg.hu: A magzatos felsői miatt kapott hideget-meleget.
Sz. R.: Igen, talán azok a darabok a legmegosztóbbak, vannak, akik teljesen abszurd ötletnek vélik. A legszívesebben egyébként várandós édesanyák viselik, de volt olyan vevőm, akinek nem lehetett babája, és ezért szeretett volna egyet. Sokan pedig csupán jópofának tartják, de voltak, akik felháborodtak. Imádom az állatokat, állatembriós pólókat is készítek, a bevételből pedig állatvédő szervezeteket támogatok.
hvg.hu: Nemrég mutatta be a legújabb kollekcióját. Meglepődött, hogy a korábbiakkal ellentétben szinte csupa pozitív kritikát kapott?
Sz. R.: Bevallom, nagyon izgultam, szerettem volna, ha jól sikerül, rengeteget készültünk rá. A kollekcióról Szipál Péter fotóművész készített képeket, a bemutatón részt vett Karafiáth Orsolya is, akivel a gépírőnő-projekt kapcsán barátkoztunk össze. A kalitkába zárt madaras vagy autós ruhák, szoknyák sikerében bíztam, ugyanis azokat az S-től az L-ig többféle testalkatúak is bátran viselhetik, ráadásul a bevállalósabb középkorúakon is jól áll. Az azonban meglepett – a tavalyi kedvencemből, a kentauros ruhából kiindulva –, hogy a kollekció talán legextrémebb darabjára, az imádkozó sáskás ruhára is van kereslet, már többen jelezték, hogy szeretnének belőle. A bemutató azonban nem csak rólam és a ruháimról szólt, az új kollekciómat Csermák Dóra – a csermakdesign tervezőjének – ékszereivel egészítettem ki.
hvg.hu: Ki vásárol Szilas Rita-cuccokat itthon?
Sz. R.: Korábban inkább külföldiek érdeklődtek a ruháim után, ám a Malév csődjével, itt a Hajós utcában is kisebb a mozgás.
Annak azonban örülök, hogy talán a magyarok is kezdenek bevállalósabbak lenni. Amíg korábban az egyszerűbb, dobókockás, buborékos táskáimat vitték leginkább, mondván, nem tucatdarabok, de nem is annyira feltűnőek, addig ma már bizonyos ruhák is egész jól mennek. Persze, ezalatt nem tömeges eladásra gondolok, van olyan darab, amiből nem is merek kettő-háromnál többet elkészíteni. Az évek alatt kialakult az állandó vevőköröm, ők célirányosan jönnek hozzám, tudják, mit szeretnének. Bizonyos darabokból többféle variáció is készül. Írógéptáska például van bőrből és műbőrből is.
hvg.hu: A Hajós utcai pangásra mi a megoldás, a külföldi piac nyitottabb?
Sz. R.: Korábban nem is gondoltam erre. Az, hogy két franciaországi üzlet is árulja a ruháimat, egy találkozásnak köszönhető. Körülbelül fél évvel ezelőtt, egy Franciaországban élő ismerősömmel kezdünk el azon dolgozni, hogy a munkáimat külföldön is megismerjék. Először egy nagyon kedvelt, marseilles-i vintage üzletbe kerültek a retro stílusú Volkswagen szoknyáim, az antik írógépből és kilométerórákból készült táskáim. A kézzel készített, legmagasabb minőségi elvárásoknak is megfelelő darabokat, mint például az egyedi készítésű férfi angolnabőr táskámat egy Aix-En-Provence belvárosában található gyönyörű üzletben lehet megvásárolni.
Ezen kívül több francia webshopon is elérhetőek már a ruháim, táskáim, öveim. A projektnek ez a legtöbb munkát és pénzt igénylő része, az eddiginél nagyobb árukészlet szükséges hozzá, én pedig eddig egy-egy darabból csak keveset készítettem. Szó van arról is, hogy hamarosa egy lyoni butik is kér az extrémebb - mint például a kentauros – kreációimból, de nagy vágyam, hogy Japánban is megismerjék a munkáimat.
