A sportolók edzéssel, a topmodellek diétával készülnek a megpróbáltatásra. Ön utazzon kísértetvárosba, hogy szokja a hangulatot.
Időben készült el a Skyfall, még láthattuk. Mosollyal az arcunkon dobhatjuk fel a bakancsot, hiszen tudjuk, a maja istenek nem nyúltak le minket, és mielőtt világégéssel sújtanának bennünket december 21-én, még belefért ebbe a hanyatló korba egy utolsó epizód a brit szmokingos pofozógép életéből.
28 nap a világvégéig - Nézegessen Dalí képeket, ő előre megmondta
Mintha részt is vett volna a stáb a nagy világvége konspirációban. Becsempésztek egy kísértetvárost, hogy szokjuk a kialakuló helyzetet. Nézzük meg - a hvg.hu bakancslistájának harmadik állomása dél-kelet ázsiai vizeken található.
A város Hashima szigetén épült, és valódi, nem díszlet. A filmben Bond nyájas mosolyú nemezise, Raoul Silva innen koordinálja a brit birodalom lebontását.
A sziget Japán dél-nyugati szigetvilágában található, Nagaszaki prefektúrában, a kelet-kínai-tengeren. A filmesek a legjellemzőbb szögből mutatják meg Hashimát a tenger felől. E szögből a betontömbként kiemelkedő sziget, és a falai mögött tornyosuló épületek egy hadihajó sziluettjét rajzolják a horizontra. Olyannyira hadihajó-alkatú, hogy a II. világháborúban az amerikai flotta meg is torpedózta.
Hashima, a kísértetváros nagyobb térképen való megjelenítése
A város két szempontból is rekordtartó. Egyrészt 1916-ban a világ első beton lakótelepi épületblokkja itt épült. Célja a minél jobban összezsúfolt lakosság, amit sikerült elérni - ez a második rekord: nagyjából 140 ezer / négyzetkilométeres népsűrűségével messze az első az emberi történelemben. (Ma Budapest népsűrűsége: 3300 fő / négyzetkilométer). Szó szerint egymás hegyén hátán éltek.
Igen, mindez nem luxusnyaralásra épült. Még a 19. század végén érkeztek ide azok a szénbányászok, akik 600 méterrel a tengerszint alól hozták felszínre az iparosodás energiaforrását. A munkáltató: a Mitsubishi, amely cég a Japán Birodalomban nagyjából ugyanazt a funkciót töltötte be, mint a németeknél a Krupp művek. Óriás ipari magáncég, nehéz- és hadi ipari gyártósokkal szolgálta a hatalmi törekvéseket.
Ahogy a Krupp cégvezetőit a vádlottak padjára ültették a II. világháború után az emberiség ellen elkövetett bűntettekben vállalt bűnrészesség miatt, úgy a Mitsubishit is hasonlóan kérték számon. Azaz csak kérték volna számon, mivel a német önkritika hamarabb és érettebben jött el, mint a japán, pedig 1931-től, amikor a császári seregek betörtek Kínába, a „pokolhajók” rögtön vízre szálltak: ezeken szállították tízezrével a foglyokat a japán szigetekre, hogy a háborús ipari igényeknek alávetve kegyetlen fizikai munkát végeztessenek velük.
Így kerültek újabb százak Hashimára.
Bár a világháborút követően nem rabszolgaként élt itt az 5000 munkás és családjuk, a körülmények nem változtak sokat. Volt már iskola és játszótér is, de akkor is nyomorszigetként emlékszik rá mindenki. A történetét 1974-ben az olajipar zárta le. Ebben az évben a Mitsubishi már végleg fölöslegesnek találta a szénbányászatot és ezzel elnéptelenedett a város.