Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hárman jártunk New Yorkban. Emléktáblák mögött keresgéltünk. Hátunk mögé lestünk időről-időre. GPS-t szorongattunk, csodabogárként eltűntünk egy bokor vagy szobor mögött a Central Parkban. Ez a geocaching.
Magyarul ládavadászat. Kincskeresés, az örökzöld játék, amit nagyvárosokban, erdőkben, hegyen-völgyön akár a felnőttek is élvezhetnek. Nem kell hozzá más, mint egy okostelefon vagy GPS, és az elrejtett láda pontos koordinátája. Magyarországon már több mint 2 500, a világon pedig több mint 1 millió láda várja, hogy megtalálják. Mi 17-t kerítettünk elő 3 hét alatt.
Az eltűntetett ládák felfedezése korántsem egyértelmű. Ugyan pontos koordinátákat kaphatunk a világhálóról, hogy hol keressük, de a környezetének leírását, az útbaigazítást rejtvényekben adják tudtunkra. A hazai ládák rejtekhelyeit a geocaching.hu oldalon, a külföldiekét pedig a geocaching.com portálon leljük meg – írta korábban a hvg.hu.
Budapesten is izgalmas a játék, azonban sokkal lelkesítőbb New Yorkban, hiszen a metropoliszban jóval több a felderítésre váró kincs, minden sarkon akad egy-egy mikroláda, és ahol sokkal nehezebb észrevétlenül kutakodni utánuk, anélkül, hogy gyanút keltenénk fura viselkedésünkkel. Bár jáhatunk könnyebb terepeken, ahol nem is olyan feltűnő akár négykézláb csúszva keresni egy-egy ételhordó dobozt, akadt olyan helyszín is, ahol a helyiek gyanakodva figyeltek minket. A World Trade Center egyik emlékművénél már nem mertünk önfeledten kutakodni, hiszen a WTC-témára még ma is különösen érzékenyek a városlakók. New Jerseyben egy rendőr állított meg minket, mint kiderült azért, mert egy járókelő figyelmeztette, miközben egy emléktábla hátulját tapogattuk. Végül felvilágosítottunk a játék lényegéről.
Találtunk ládát fára akasztva, lámpaoszlopon, fűben és bokorban, szikla alatt, kőfalba rejtve és tucatnyit hagytunk hátra felfedezetlenül.
Külső szemlélőként nem csak furcsának, hanem értelmetlennek tűnhet a játék, hiszen a megtalált tárgyak cseppet sem értékesek. A keresés öncélú. A jutalom nem több, minthogy a nevünket beírhatjuk a minden egyes rejtekhelyhez csatolt naplóba, a logbookba. A Nagy Alma logbookjaiba óránként új név kerül, millióan játsszák a geocachinget. Multikulti összekacsintás, látjuk, hogy előttünk portugálok, németek, vagy ceyloniak írták be a nevüket. Közös titkot őrzünk. Ismeretlenül is ismerősök vagyunk.
Aki pedig haladó játékos, maga is kezdeményezhet. Nagyobb ládákat túraútvonalak mentén a fák tövébe, vagy az avarba bújtathatunk, kisebbeket a nagyvárosokban rejthetjük el. Az utóbbiak a mikroládák, amelyek elférnek egy szobor talapzatán, egy ablakpárkány alatt, egy villanyoszlop hátulján, vagy egy csatornafedélen. De bármekkora is a láda és bárhová is tesszük, felelősséget vállalunk. Időnként ellenőriznünk kell, mert ellophatják, megsérülhet, vagy meghamisíthatják a logbookot.
