A fél évezredre elhagyott spanyol vidék mindent megőrzött a világhódítók korából. Ha meg is kopott a hispán aranyévek sok-sok emléke, akkor is maga a történelem az a néhány luxusvilla, amit egykor a konkvisztádorok laktak.
Amióta leáldozott a spanyol világhódítások kora, a Madridtól 250 kilométerre eső Trujillo és vidéke szegénységben és elszigeteltségben él. Az egykori világhódítók, mint Francisco Pizarro, még csodalakot emeltetettek maguknak, de azóta vagyon és hatalom híján nem jutott tehetős gazdához a reneszánsz villanegyed. Minden rosszban akad valami jó is: hitelességét, eredeti ízeit megőrizhette.
Egészen mostanáig. A brit tulajdonban levő Trujillo Villas nekiugrott a dombtetőn emelt 500 éves épületeknek, és páratlan hangulatú nyaralókat varázsolt belőle. 6 épületet újítottak fel és ehhez segítségül hívták a helyi művészeket is, hogy a legapróbb részletekre figyelve tegyék teljessé az élményt – amit minden körülmények között autentikusnak kívántak megőrizni.
A Moritos villa például 8 főre ad szállást, mellette több kert, falai között vendégszobák, külön öltöző szoba és természetesen a mediterrán forróság elől menedéket nyújtó medence.
A Moritos a középméretű otthon, nála jóval kisebb a Művész stúdió, ami 2 főt fogad. A legnagyobb az akár 14 főt befogadó Albas.
A legolcsóbb szállás 173 000 forint, a legdrágább 970 000 forint egy hétre, villánként – európai díjakhoz képest meglepően alacsony. Igaz, ebben nem szerepel minden, hiszen ha szeretnénk, akkor főznek is ránk, ennek már 9000 forint a díja fejenként.