Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Swarovski tudja, mi az a rock and roll? Nem tudja, de szépen csiszol.
Hogy Zséda, Wolf Kati, Kállay-Saunders András rockandroll arc-e? Pont annyira, amennyire a Swarovski annak született Tirolban, a jódli és a legjóllakottabb tehenek földjén, 1895-ben. Az üvegből csudaékszert csiszoló család mára nálunk is fogalom, a Váci utcai üzlet kirakatára például minden sétánk alkalmával rátapad a gyerek, és nem tágít, amíg meg nem számolja, hány kristályból áll az orbitális hattyú szárnya.
Nem ám, mert az nagyon sokáig tartana, és elráncigálom. Ha velem lett volna tegnap a Swarovski 2012/2013 őszi/téli ékszerbemutatóján a mészporrétegtől gyorsan megtisztított Klotild Palotában (június 5-én nyílik meg), akkor a tisztaságot szimbolizáló cégérrel sem találkozott volna, viszont sok-sok hírességgel, köztük a nagyfejű, masnis cicával, Hello Kittyvel – amit mellesleg utál, mert ő tényleg rockandroll arc – kristályból megformálva.
Budapest Bermuda-háromszögébe, a Ferenciek tere Erzsébet hídba torkolló részére merészkedett a Swarovski, bár csak egy prezentáció erejéig. Jobb is, mert minden intuitív kereskedő tudja, hogy ahol a Jégbüfén kívül semmi, de semmi sem marad talpon, oda nem szabad fészket rakni, még egy gizda madárfajnak sem.
Ezért, vagy legalábbis az illúziónk szerint ezért, a dekadenciára épített a cég, és megcsinálta azt, amitől borsódzik még a megtért punkok háta is: rockerként állít be egy olyan terméket, melynek a lényege, hogy makulátlan. Precíziós munkával készül ugyanis, Daniel Swarovski a legismertebb kristályékszer atyja Prágában szerezte meg a szabadalmat az első mechanikus csiszológépre 117 évvel ezelőtt, hogy ki tudja elégíteni az egyre növekvő polgári igényt az üveges csillogásra.
Az apáról fiúra szálló százhúszéves mesterség sem épp gitárszaggató sztori, bár ki tudja: Keith Richardsnak is van egy csomó gyereke, hátha belőlük is akkora rocksztár lesz, mint az apjukból. Nem, nem lesz, az Élet című önéletrajzi művéből kiderült, hogy a két legnagyobb csemete már példás családi életet él. A rock and roll heroingőzös esszenicája a neveltetés, és a rendszer elleni eszetlen lázadás, egy sikeres vállalat – és kétségtelen: a Swarovski az – ezt nem engedheti meg magának. Azt viszont igen, hogy a rebellió hozadékait - a kúlság látszatát - a siker szolgálatába állítsa.
A kócos, kábítószertől rothadó fogú és másnaposságtól szájszagú életérzésből kiválogatta magának az ékszerkészítő a szegecses bőrmellényt, csinált belőle pirosat, bőrkabátból még feketét is. Aztán állított még néhány gitárt a galériára. Talán, ha megjelent volna néhány kócos, szájszagú rocker, hogy szétverje a takarosan elhelyezett és pompázatosan megvilágított ékszerkölteményeket! Ám ilyesmi nem történt. Ribillió helyett Görög Zita szép, fehér, földig érő ruhájában, gondos kontyba rendezett fejjel pózolt a kristályokkal, felváltva Lakatos Márk, Zséda, Wolf Kati és Kállay-Saunders fotósoknak szánt „spontán” gyönyörködését és karkötőpróbáját, mert Monroe lehet, hogy nem is azt énekelte, hogy a gyémánt a lányok - és a metroszexuális fiúk - legjobb barátja. Hanem az üveg.
