Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mióta fürdünk? Miért fürdünk? Ki mindenkivel fürödtünk együtt a Kárpát-medencénkben?
Már az ókori rómaiak is tudták... Még a keresztesek hagyták ránk... Már a török időkből is ismerjük... Álatlános iskolai órákon és a magyar fürdőkultúrát népszerűsítő német-, angol-, francia-, orosz-, anya-, satöbbinyelvű kiadványok ritkán tudnak elszakadni a fenti fordulatoktól. Joggal.
Amióta az első sátrat felállította ember a Kárpát-medencében, azóta meg fürdik is vizeiben. 2000 évre visszamenűleg látjuk ennek nyomait, bár a ma működő fürdőhelyeink közül alig-alig akad régebbi, mint keresztes kori intézmény.
Innen maradt ránk a Lukács fürdő Budapesten, de az eredeti változatot már csak közvetve ismerjük. Nézzük sorra azokat a fürdőket, amelyek más-más korból maradtak ránk, és a legnagyobb forgalmat bonyolítják az országban.
16.-17. század, Rudas, Tabán
A háromfelé szakadt 16-17. századi Magyarországon Buda az egyik legészakibb török várként védte a birodalmat. A Rudas fürdő a Tabán és a várhegy lábainál azoknak a vitézeknek hozta el a hazai fürdőzést minden orvosi és kulturális áldásával, akik hűségesen szolgálták szultánukat. Természetesen nem ezen a néven, hanem Zöld oszlopos fürdőként ismerték. A "Rudas" elnevezés pontos eredetét nem ismerjük. Talán a tabánban szőlészkedő rácok "rudna", vagyis "ásvány" kifejezéséből ered.
Ha a korabeli tájat elképzeljük, rögtön feltűnik, hogy a fürdő semmilyen katonai védelmet nem élvezett. A Duna-menti felvonulási útvonalon, a várfalon kívül várta a vendégeket, akik közel-keleti szokásaikhoz híven naponta megjelentek. Az elhelyezkedés szimbolikusnak tűnik: a kor roppant világkonfliktusában az ütközőzónában olyannyira a békének és egészségnek szentelték a fürdőt, hogy tökéletesen függetlenné tették bármilyen harcászati elhelyezéstől, felszabadították minden veszély érzete alól az órákat, amit a medencékben töltöttek.
Persze csak tűnik, nem ez a szándék jelölte ki a Rudas helyét. Már csak azért sem, mert nem török alapítású, hiszen a keresztes johanniták ispotályos fürdője játszotta az előfutár szerepet. Mérnöki oka is volt: a fürdővíz itt tört a felszínre, így igyekeztek elkerülni, hogy a csatornának emelkedővel szemben kelljen küszködnie. Mindez azonban semmit sem változtat a jelkép erején.
18. század, Király, Viziváros
Már több, mint 100 év is eltelt Buda visszafoglalása óta, de a város lakosai és a folyó túloldalán növekvő Pest polgárai nem dicsekedhettek saját fürdőhellyel. Ezt unta meg a névadó König német budai család, akik a szintén 16. században kiépített fürdőt 1796-ra felújították. Korábban – szemben a Rudassal – várfalon belül épült a Király, és a vizét a mai Lukács fürdő felől csatornázták, hogy ostrom idején is megmártózhasson a pasa.
A Király újjáépítése miatt nem török, mégis a bizánci-levantei formákat viszi tovább építészetében és fürdőkultúrájában is, ahogy a belső elrendezés is ezt az örökséget viszi magával. Az utóbbi ugyanis többé-kevésbé meghatározza, hogy a különböző hőfokú és ásványi összetételű fürdőket milyen sorrendben használják a látogatók, mikor kerül sor a masszázsra, pihenésre. A derék német fürdőzőnek nem jutott jobb előkép az eszébe, mint az egykori hódítók világa, hát ezt követte.
19. század, Szecska (Széchenyi Fürdő)
A korábbi századokban keveseké volt a fürdőzés, mint oly sok minden más. Keveseké volt Pest, mert a polgárai féltékenyen védték kiváltságaikat. Keveseké volt a közlekedés, a higiénia, a közmű, a burkolt úr, és a többi. Mindez megváltozott az ipari forradalommal, Budapest robbanásszerű növekedésével, a tömegpolitikával. Éppen a fürdőzés ne változott volna meg?
A Széchenyi Fürdő Zsigmondy Vilmosnak köszönheti forrását. Ma a Hősök tere emlékműve alatt húzódik 970 méter mélységben a forrás, amit a városbeliek az első Szent István kúton keresztül értek el. Zsigmondy rekordot döntött, hiszen ilyen mélységig még senkinek nem sikerült lefúrnia, de még a felszínt elérő 70 fokos forró víz is csúcsteljesítménynek számított. Eredetileg csak ivókútként használták, amit Zsigmondy „fúrházában” majd Ybl Gloriettjében kaptak a látogatót.
Végül 1913-tól a Széchenyi Fürdő medencéjébe csörgedezett a víz, hála Czigler Győző építésznek. 1927-től kiegészült női népfürdővel. Vagyis a tudomány közkincsé tette a gyógyító vizet, egy újabb lépés annak irányában, hogy az egészségügy mindenkié.
20. század, Gellért
Aki 1918-ban átkelt Budapest első szabadon használható hídján (értsd: nem kellett hídpénzt fizetni), a Ferenc József hídon (ma Szabadsághídon), már láthatta a Gellért Szálló és Gyógyfürdő szecessziós épületét. (Ha esetleg 1928. szeptember 24-én tette meg ezt a kirándulást, akkor felszállhatott az első buszra, ami a Duna felett valaha átkelt.) Az épület olyannyira impozáns kívül-belül, hogy Horthy itt rendezte be főhadiszállását, ami nagyjából mindent el is mond a fürdőkultúrában is elszenvedett visszalépésről: amit a Széchenyi közre adott, azt a Gellért inkább, de nem kizárólagosan a kiváltságosok mulatságává minősítette vissza. Még a étkezés sem volt mindennapi: a Gundel biztosította 1945-ig a konyhát.
Ma már közkincs a Zsolnayval burkolt belső, de hosszú évekig nem volt az, majd a háború után pocsék állapotok uralkodtak egészen a 2008. áprilisi felújításig.
21. század, Hévíz
Ami ezer évig szórakozás és egészség kérdése volt, az mára nemzeti ügy és gazdasági szektor. Magyarország a külföldiek számára az egészségturizmus riviérája, négy fő területen teljesítünk kiemelkedően: fogászat, szépészet, szemészet és gyógyfürdőzés. Az első három főleg az alacsony árak miatt vonzó, az utóbbi a kakukktojás. Ennyi természetes forrást kevés európai városban találnak.
Hévíz még a kivételek között is kivétel. Zalakarostól Bükkfürdőig és Pécstől Egerig sok tucat szálloda épül a források fölé, de a legtöbb helyen emberi erővel kellett megoldani, hogy vízhez jussanak a látogatók. Hévíz tőzegmedrét azonban önállóan tölti fel a természet. Télen is meleg a tó, 24 fokos.
Amióta vándor átsétált Zala megye vidékén, a tavat gyógyulásra használják. Római és népvándorláskori leleteket még mindig találni, de az igazi áttörés Festetics Györgynek köszönhető, aki 1772-ben az első, tutajokon emelt fürdőházat a vízre bocsátotta.
Ma Hévíz több százezres vendégéjszakát tudhat magáénak, a második legnagyobb forgalmú fürdőváros Budapest után.
