Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Érdemes átugrani Bécsbe, akár csak egy vacsorára. Ha 24 óra és három étkezés is belefér, még jobban jártunk.
Reggeli a Duna-parton
Kezdjük a Lusthausban, a Prater mögött, a belvárostól délkeleti irányban. Már 200 éve okoz örömöt a világnak. 1814-től, amikor a Napoleónnal szembenálló európai erők rendre itt találkoztak, hogy a francia törpe legyőzésével kialakuló új világrendet rögzítsék, Európa új gasztronómiai térképe is kialakult. Amire a politikában több tucat diplomata hosszú vitatkozása és kölcsönös zsarolása teremtett csak lehetőséget, azt egyetlen séf játszi könnyedséggel ütötte nyélbe.
Ő volt Marie-Antoine Carême, aki a francia küldöttséggel érkezett mint háziszakács. Ha a Habsburgok, Hohenzollernek (Poroszország), Hannoveriek (Anglia), Romanovok és még ki tudja hány uralkodócsalád már rázta az öklét, akkor megjelent Carême az ajtóban, felszolgált egy kis pástétomot, egy kis musszt, egy kis fagylaltot, és Európa máris megmenekült egy újabb háborútól. Közben a kertben katonák parádéztak a pórnép örömére és büszkeségére.
A sztárséfnek köszönhetjük azt is, hogy a leves után jön a főfogás, és csak utána a desszert. Ezt hívjuk orosz tálalásnak, szemben a francia szervírozással, ahol egy időben szolgáltak fel mindent. A Lajosok nemzete ugyanis imádta a rogyásig megpakolt asztal látványát, de Carême a sztyeppe népének adott igazat: nem hűlhet ki az étel.
Hát ilyen város ez a Bécs. A királyok séfjéből a séfek királyát varázsolta, és ennek a nyomát ma is megtaláljuk, sőt: többek között ezért megyünk oda. A Lusthaus ma is kényeztet, a hangulatot csak kosztümös filmekből ismerjük. A 18-19. század habos birodalmi giccsparádéit ünneplő jeleneteket ilyen háttér előtt forgatják, itt emelgetik teás csészéiket az operetthősök és -heroikák, a sok pasztellszínű fal és szép szabályosra nyírt zöldövezetben. Legalább egy kuglófos reggelit szenteljünk a kerteknek, nem kell félni, nekünk nem kell fodrokba öltöznünk, jó a short.
Tízóraira: Klimt
Mielőtt nekiesnénk az ebédnek, éheztessük magunkat Klimttel – merthogy Klimt-év van, 150 éve született a Mester, és az álomszerű képei elkerülhetetlenek a városban. Klimt, a szecesszió és szimbolizmus festőjeként a Csók című képével robbant bele az európai művészetbe, és még a Montmartre-ról is sikerült elterelnie a figyelmet percről percre, különösképpen a csillagászati összegekbe kerülő aranyban pompázó képeivel.
Ebéd a város ligetében
Most már mehetünk ebédelni. A belvárosi Stadtparkba érkezve május 11-13. között, vagyis ezen a hétvégén, 150 vendéglátót találunk. Maga a park akár a szabadság és a nyitott társadalom jelképe is lehet a városfejlődésben. 1862-ben mint az első nyilvános zöld terület nyílt meg, ahová bármely városlakó beléphetett. Ugyanannak a fejlődésnek a része, ami a városfalat is lebontotta a középkori Bécs körül, hogy a tágas Ringstrassénak adja át a helyét.
Ma zöldet és természetes vizet is élvezhetnek a városbeliek. Közelebb a természethez – ezt a vágyat Budapesten a Városliget, a Tabán, a Vérmező és a budai hegyek próbálják kielégíteni. Különbség azonban köztünk és a habsburg város között az, hogy az utóbbi ugyanerre a helyre szervezi a gourmet fesztivált, amelyen a vidékiek a városiakhoz kerülnek közelebb – Budapesten erre valamely belvárosi köztéren kerül sor, nem a gyepen.
A rendezvény pontosan azt teszi, amire egy belvárosi plein-air rendezvénytől elvárunk: hagyományos és kézműves ételszemlét – bécsi szelet, császármorzsa, virsli, zsömle satöbbi. Ebédeljünk itt.
Vacsora a város fellett
Délután rövid szuszogás a padon. Utána biciklibérlés, és irány a közeli borvidék. Könnyű kétkerekűhöz jutni, az egyik közeli bérlőhely az Elizabeth Strassén található. Akad olyan parkoló, ahol 1 eurós regisztráció után ingyen vihetjük el a bicikliket, akkor, ha csak 1 órán át használjuk – a megfontolás mögötte nem más, mint hogy rászoktassák a látogatókat és a helyieket a környezetbarát megoldásra. Mások 2-4 euróért adják a kerékpárokat, ők már turista időtöltésként kezelik. (Érdemes körülnézni előre, hogy kitől és honnan tudunk biciklit bérelni, és mindenképpen szükségünk lesz egy hitelkártyára.)
Ha nyeregben ülünk, akkor elkerekezünk Nussbergig, a közeli magaslatra, ahol egy pohár borral a kezünkben a távolból nézegetjük a várost és a Dunát. Ez Bécs Tabánja, a város bortermő vidéke, igaz, ez még aktív terület. Itt vacsorázunk. Heurigerbe megyünk, amolyan elegáns korcsmába, önkiszolgáló rendszerben mustrálhatjuk meg a büfépultot. A név annyit tesz, hogy „idei” – vagyis idei és saját a borkínálat, a vacsorához tálalt szintén házi ételek csupán abban segítenek, hogy józanul többet kóstolhassunk.
Éjszakai élet - vissza a Praterbe
A napot a Pratersaunában fejezzük be. Vagyis visszakerekezünk az első állomáshoz, itt letesszük a bérelt kerékpárt, és éjszakai életet élünk. A Trafó, a cinetrip és romkertek hibridjéhez hasonlít a leginkább. A környezet fiatalos, bohém és pimasz. A Club medencés-wellness placcos épület, galériával, nyáron nyitott terasszal. Este 9-kor nyit, reggel 6-ig tölthetjük itt időnket. Egy művészgaléria egészíti ki, plusz zenés rendezvények. Csütörtökön, május 10-én elkaphatjuk A-TRAK, a kanadai DJ-titán koncertjét (15 évesen nyerte meg a DMC DJ versenyt, a legfiatalabb bajnok).
Ennél több nem fér bele, üljünk szárnyashajóra, és jöjjünk haza. Ha jó idővel jutalmaz bennünket a hétvége, akkor a szárnyashajó fedélzetén tölthetjük el a 6 órát.
