László Loren olyan helyeken is fotózik, ahova a partifotósok már nem mennek be. Nincs vigyorgós, szépre csiszolt pózolás a képein. Sokkal izgalmasabbak.
Mell, nyelvek, kezek, lábak. Furcsa helyzetekben. Torzan csábos fejek, erős rúzs, esetleg vér, és más folyadékok, nedvek, porok melyek először összetartják, majd szétcsapják az éjszakát. László Loren egy zsúfolt partin egy éve arra lett figyelmes, hogy három partifotós a falat támasztja, jól megérdemelt szünetüket kihasználva. "Annyira sajnáltam, hogy nincs nálam gép. Lefotóztam volna őket" - emlékszik vissza a 17 éves fiatal, aki azóta nem felejti otthon kameráját. Nem azokra a pillanatokra kíváncsi, melyeket azokon a bizonyos weboldalakon láthatunk viszont a szombat esti puccparádéról. "A mozgást és cselekvést keresem. Nem a pózokat". Egy blogon gyűjti a sajátos képeket, melyekről az éjszaka túlfűtöttsége rí le: eszement erotika, és agyatlan birkozás a várossal. Ő is meglátogatja azokat a lányvécéket, ahol a Supernemesek is mindig kikötnek a buli végén bevallásuk szerint.
Az explicit képek szereplői huszonéves fiatalok, akik hétvégén kikapcsolódnak: nem a trendi, sorban állós helyeket keresik, hanem a romkocsmákat járják. "Egy a közeg, mindenki ismer mindenkit" - kreatív arcok, művészek, médiások olvasztótégelye, ahol mások a viselkedési szabályok a pultnál, szétcsúszottabb a smink, félregomboltabb az ing. "Az izzadt, vergődő tömeg inspirál" - nem a kikent, kifent "szép" emberek. László a verekedős jeleneteknél sem hátrál, bár elmondja, hogy a pesti éjszakák a híresztelésekkel ellentétben nem is olyan durvák. A képek mögött sokkal több a játék, mint azt a prűdebb, konzervatívabb nézők gondolják. De semmi sem megrendezett.
László főhősei a Bermuda zenekar Monte Carlo című klipjében is megjelennek. Ilyen a hangulat: valaki hipszternek csúfolja, valaki megéli.