Mindannyian átéltük már ezt az ellentmondást: minél inkább koncentrálunk egy adott tárgyra, annál kevésbé tudjuk felmérni, hogyan helyezkedik el a többihez képest. A Yale Egyetem kutatói, Brandon Liverence és Brian Scholl tíz embert vontak be a kísérletükbe. Egyik során a résztvevőknek egy számítógép képernyőjén mozgó, színüket változtató köröket kellett figyelniük. Előzőleg két kört többször felvillantottak nekik, ezek lettek az úgynevezett célpontok. Az alanyok feladata az volt, hogy nyomjanak meg egy gombot, ha a célpontnak kiválasztott körök pirossá vagy kékké változtak. Pár másodperc múlva mindegyik kör eltűnt. Ekkor meg kellett mutatniuk, a képernyő mely pontján látták őket utoljára.

A résztvevők elég pontosan fel tudták idézni a körök utolsó helyét, ám a célpontokat a valóságosnál egymáshoz közelebbinek, míg a többi kört egymástól valamivel távolabbinak becsülték. Mindegyiket közelebb helyezték el a képernyő középpontjához, ami arra utal, mintha a világ a játék hatására kissé összerázódott volna a fejükben. Ráadásul úgy tűnt, mintha a célpontnak kijelölt körök a játékosok szemében vonzanák, míg a többi kör taszítaná egymást.

A felfedezést nagyban tudja használni a kognitív pszichológia annak kutatásában, hogy miben vagyunk biztosak. „Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha nagyon odafigyelünk, kitisztulnak előttünk a dolgok. Pedig el is homályosodnak” – mondta el Liverence.

A tanulmány a Psychological Science című lapban jelent meg.