Ami minden rákbetegnek kötelező
A rákkezelésben részesülő összes betegnek javasolni kellene, hogy hetente legalább 2,5 órát mozogjanak, jelentette a Macmillan Rákbetegeket Támogató Alapítvány. Szerintük a kezelés utáni pihenés szükségessége már túlhaladott nézet.
Kutatások kimutatták, hogy a testmozgás csökkentheti a halálozások kockázatát, és minimálisra szoríthatja vissza a kezelések mellékhatásait. Az Egészségügyi Minisztérium szerint helyi kezdeményezések segíthetnének az embereknek a mozgásban. A Macmillan jelentése szerint az Egyesült Királyság 2 millió ráktúlélője közül 1,6 millió nem él eléggé aktív életet.
A felnőtt rákbetegeknek és túlélőknek hetente 150 percet kellene eltölteniük közepesen megterhelő testmozgással. Az Amerikai Sportorvosi Szakkollégium tanácsa szerint a mozgás biztonságos a legtöbb fajta rákkezelés alatt, a túlélőknek pedig semmiképp sem szabad mozgásszegény életmódot folytatniuk. Az aktív élettel sikerülhet legyőzni a rák és a gyógyításra alkalmazott kezelés kellemetlenségeit, mint például a kimerültséget és a hízást.
"Az eredmények áttekintéséből kiderült, hogy a mozgás nem növeli a kimerültséget, inkább energikusabb lesz a beteg a kezelést követően. Csökkenti a szívbetegség és a csontritkulás kockázatát is. Az ajánlott mértékű testedzés visszaszoríthatja a halálozás és a betegség kiújulásának esélyét is.”
Ciaran Devane, a Macmillan vezérigazgatója szerint a testmozgás nagyon fontos a túlélési és gyógyulási folyamatban, ezért ezt már kifejezetten javasolják a szakemberek. „A rákbetegek meglepődnének, ha tudnák, hogy mennyi előnnyel kecsegtet a mozgás a gyógyulás és az egészséges élet szempontjából, így csökken az esélye annak is, hogy újra és újra át kelljen esniük a kezelések megpróbáltatásain. Nem kell semmi extrára gondolni, a kertészkedés, az intenzív séta, az úszás ugyanúgy megteszi.” Korábban azt javasolták a betegeknek, hogy pihenjenek kezelés után.
Martin Ledwick, a Brit Rákkutatás vezető információs nővére egy kicsit óvatosabb volt ebben a kérdésben. „Minden, ami javítja a rákbetegek életminőségét és elnyomja a mellékhatásokat, csak jó lehet. A mozgás és a túlélés összefüggése viszont nem bizonyított még. Fontos szem előtt tartani, hogy nincs két egyforma rákbeteg, ezért a mozgást is tartalmazó rehabilitációs programokat is egyénre kell szabni.”
Az Egészségügyi Minisztérium szóvivője szerint létfontosságú, hogy a rákbetegek segítséget kapjanak az aktív élethez. „A mozgás és az egészséges életmód nagyon pozitívan befolyásolhatja a rák kimenetelét, ezért a Nemzeti Ráktúlélési Kezdeményezés keretén belül a Macmillannel vállvetve igyekszünk integrálni a testmozgást a rákkezelési programokba.”