Susan Greenfield, az Oxfordi Egyetem professzora azt állítja, hogy az internetes „barátságok” terjedése és a számítógépes játékok egyre gyakoribb használata gyakorlatilag átprogramozhatja az agyunkat. Ez a változás lerövidítheti a koncentrálóképességet, azonnali jutalmazást követel, és szegényes nonverbális készségek kialakulásához, például a szemkontaktus hiányához vezethet beszélgetés közben.

„Az a legaggasztóbb számomra, mennyire banális dolgokat osztanak meg az emberek Twitteren” – nyilatkozta Greenfield professzor a Daily Mail napilapnak. „Kit érdekel az, hogy valaki mit evett reggelire? Olyan, mintha egy kisgyerek mondogatná: Nézd, Mami, ezt vagy azt csinálom! Szinte olyan ez, mint egy identitásválság, bizonyos tekintetben olyan, mintha megállna az idő” – szól a bírálat.

A professzor szerint néhány felhasználó úgy érzi, hogy valamiféle „sztárrá” kell válnia, akit a többiek naponta figyelnek és csodálnak. Olyan dolgokat cselekednek, amelyek érdemesek követőik figyelmére, mert csakis azáltal képesek definiálni magukat, hogy az emberek tudnak róluk. Mintha nem valós világban élnének, hanem egy olyanban, ahol csak az számít, hogy az emberek olvassák, lájkolják őket és bejegyzéseiket.