A megalázó helyzetek női ranglistáján jó helyezéssel végezhetne az a gyakorlatsor, amikor csupasz fenékkel kell felkászálódni egy rettenetes székbe. Ezt már csak az tetézheti, ha közben az a mondat is elhangzik, amitől az amúgy sem nyugodt páciens teste és lelke még inkább görcsbe rándul: „Lazítson, kedveském!”
Még ha javult is némileg a helyzet – tegyük hozzá, főleg a magánrendeléseken –, azért még mindig sok nőt ér trauma egy-egy nőgyógyászati vizsgálaton. „Bár erős kifejezésnek tűnik, de jó néhányan erőszakként élik meg a vizsgálatokat” – mondta Rácz Zsuzsa író egy nemrégiben lezajlott konferencián, ahol az orvosi kommunikációról volt szó. A gyógyító szakmák közül a nőgyógyászat az egyik – a sebészet és az urológia mellett –, ahol szinte teljes a férfiuralom: a nőgyógyászok 95 százaléka férfi. A doktor urak nem veszik tudomásul, de talán nem is tudatosul bennük, hogy a nők a vizsgálat során szokatlan, kellemetlen szituációba kerülnek, és ezt a helyzetet megfelelő empátiával kellene kezelniük. Sok nőnek gondot jelent, hogy kénytelen egy idegen előtt levetkőzni, arról nem is beszélve, hogy az intim környezet a legtöbb helyen még mindig hiányzik. Erről számos személyes történet is olvasható a különböző fórumokon: többen is leírták például, hogy a rendelőkben a vizsgálószék éppen szemben van az ajtóval, amit a nyári melegben sokszor be sem csuknak, s csak egy vékony függöny hivatott takarni a széttárt lábakkal fekvő nőt.