Autisták: zsenik és igazi hősök
Árnyalná a közvélemény autizmus-képét Temple Grandin, a talán legismertebb autista, aki egész életében kemény küzdelemre kényszerült környezetével és saját magával. Ma, sikeres közszereplőként a nevelés és az oktatás életbevágó szerepére hívja fel a figyelmet, s arra, hogy az autisták messze nem egyformák.
Napjaink egyik legismertebb autistája az amerikai Temple Grandin, aki a betegség egy enyhébb formájával, Asperger-szindrómával él (a neurobiológiai eredetű jelenség az autizmushoz hasonlóan a szociális készségekre hat ki, jellemzői tünetei az empátia és az érdeklődés hiánya, vagy éppen az extrém módon beszűkült érdeklődési kör). A Time magazin által tavaly a világ 100 legbefolyásosabb "hőse" közé választott, idén 64 éves nőnél már hároméves korában agykárosodást diagnosztizáltak, amelynek meghatározását aztán a neurológia fejlődésével pontosították. A jelentős tudományos pályát befutó zoológus saját bevallása szerint iskolai évek képezték élete legnehezebb időszakát: közhely, de a gyerekek is tudnak kegyetlenek lenni, így a "furcsa" lány gyakran vált viccek és gúnyolódások céltáblájává. Ugyanakkor egész későbbi életét meghatározta, hogy ekkor fedezte fel néhány tanára kiemelkedő képességeit, amelyeket a későbbiekben továbbfejlesztve az állattartási eszközök tervezése terén a világ egyik legjobb szakembere lett.