Alkoholista és túlhajszolt orvosok
Alkohol- és gyógyszerfüggés, pályaelhagyás, öngyilkosság: az amerikai orvosok körében elterjedt stressz már-már az egészségügyi rendszer stabilitását veszélyezteti. Van, akinél a kiégés jelei már az egyetemen megmutatkoznak – írja a Lancet.
Akár négyszer gyakoribb az öngyilkosság az amerikai orvosok között a teljes lakosság országos átlagához képest – kezdi erős felütéssel cikkét, egy néhány évvel ezelőtti tanulmányra hivatkozva az orvosi folyóirat. A tengerentúli szakirodalom előtt eddig is ismert volt a jelenség, ami most az egészségügyi reform következtében újra a szakemberek figyelmének középpontjába került. A társadalombiztosítás átalakítása után 30 millióval több amerikai állampolgár lesz jogosult igénybe venni az állami egészségügyi szolgáltatásokat, és ez tovább növelheti az orvosok fizikai és mentális leterheltségét.
Az állandó stresszhelyzetek még a praxist megelőzően, az egyetemi évek alatt elkezdődnek a leendő orvos számára: a képzés során a kiélezett verseny és a minél jobb eredmények elérésére való kényszer egyfajta spirálba sodorhatja az arra hajlamos hallgatókat, nem sokkal később pedig már óriási felelősséggel járó helyzetekbe is bekerülnek a fiatalok. A szélsőséges életvitelhez kapcsolódik a sebezhetőség, gyengeség látszatától való félelem is, illetve annak folyamatos elrejtése, ami szintén nem kifejezetten a mentális egészség barátja.
A cikk szerint ezek következtében a fiatal orvosok legalább egyharmada küzd a folyamatos munkahelyi stresszel, illetve sokan mutatják a korai kiégés jeleit is, aminek két közvetlen hatása – a motiváció csökkenése, illetve szélsőséges esetben a pályaelhagyás – a személyes szinten túl súlyos következményekkel jár az egészségügyi rendszerre nézve is.
Az érintett orvosok a megbélyegzés és munkahelyük elvesztésének veszélye miatt sokszor inkább nem kérnek külső, szakértői segítséget, még akkor sem, ha könnyen megtehetnék. Ezzel szemben sokan inkább öngyógyítással próbálják megoldani a problémát, de jellemző az alkoholizmus is.
Amerikai egészségügyi szakemberek és szervezetek a jelenség sürgős kezelésére hívnák fel a figyelmet. Ennek jegyében például már az egyetemi évek alatt kötelező havi pszichológiai tanácsadást vezetnének be, valamint speciálisan orvosok számára kialakított stresszkezelő kurzusokat indítanak.