A felfedezés, amennyiben emberekben is kimutatható, a jövőben olyan gyógyszeres kezelések kifejlesztéséhez vezethet, amelyek a daganat növekedését gátolják. Az egereken végzett kísérlet során a kutatók első alkalommal mutatták ki, hogy az interferon-gamma (IFN-gamma) kulcsszerepet játszik a rák igen agresszív, a sugárterápiával szemben rezisztens formája, a melanóma terjedésében.

Ultraibolya sugárzás következtében a fehérvérsejtek beépültek az egerek bőrébe – számolt be a tanulmány vezető szerzője, Glenn Merlino, az amerikai Országos Rákkutató Intézet kutatója. „A fehérvérsejtek pedig IFN-gamma proteint termelhetnek. Véleményünk szerint az IFN-gamma elősegítheti a melanómát kísérleti rendszerünkben, és talán az emberekben is” – állítja.

A kutatás során kiderült, hogy ha az egerekbe IFN-gamma gátló antitesteket fecskendeznek, megszakíthatják ezt a folyamatot, ami hatékonyan csökkenti az UV-sugárzás által kiváltott bőrrák kockázatát. „Olyan gátló anyagokat próbálunk kifejleszteni, amelyek az antitesteknél praktikusabbak, például egy kis molekulát” – tette hozzá a kutató.

Ideális esetben egy ilyen kezelés azt jelentené, hogy a nagy dózisú ultraibolya sugárzásnak kitett személyek – napvédő krém nélkül eltöltött nyarak hatásaként – megmenekülhetnének a bőrrák akár halálos fenyegetésétől. A kutató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ennek ellenére senkinek sem javasolják az intenzív napozást, még akkor sem, ha lesz ilyen kezelés.

A Nature folyóiratban megjelent új eredmények megcáfolhatják az interferon fehérjék és a rák közötti kapcsolatot illető feltételezéseket. Úgy vélték, hogy az interferonok gátolják a rákos daganatok kialakulását. Különösen az egyiket, az interferon-alfát használták gyakran a melanóma kezelésére, elsődleges és kisegítő gyógyszerként egyaránt. Korábbi kutatások megkérdőjelezték a kezelés hatékonyságát, amely egyébként súlyos mellékhatásokkal is jár.

A melanómás esetek száma minden más daganattípusnál gyorsabb ütemben nő. A betegség legmagasabb előfordulási gyakoriságát Ausztráliában tapasztalják, ahol az éves arány húszszorosa az európai nők, illetve férfiak esetében kimutatott aránynak. Az elsődleges kockázati tényezők közé tartozik a napfény és más UV-források, például a szolárium, valamint a genetikai tényezők. A betegség sokkal gyakrabban jelentkezik világos bőrű, kékszemű, illetve vörös vagy szőke hajú embereknél.