Robert Moellering a bostoni Harvard Egyetem orvosi fakultása, valamint a Beth Israel Deaconess Orvosi Központ kutatója szerint a legnagyobb figyelmet az NDM-1 jelű rezisztenciagén érdemli. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbb augusztusban bocsátott kifigyelmeztetést az NDM-1 jelű (Újdelhi-metalo-bétalaktamáz-1) génnel kapcsolatban, amely képessé tesz egyes mikroorganizmusokat arra, hogy ellenálljanak szinte valamennyi jelenleg használatos antibiotikumnak.

A DNS-láncok közötti vagy azon belüli áthelyeződésre képes mozgékony genetikai elemek a magasabb rendű élőlényekkel szemben a baktériumoknál még igen gyakoriak. Az "ugráló" gének új helyükön befolyásolhatják a környezetükben lévő gének működését, lehetővé teszik az antibiotikum-rezisztencia kialakulását.

Az NDM-1 gén előfordulását brit kutatók augusztusi közleménye szerint Nagy-Britanniában, Indiában Pakisztánban és Bangladesben jelezték, Moellering leírása alapján azonban izolálták már Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Izraelben, Törökországban, Kínában, Franciaországban, Japánban, Kenyában is. Az új típusú rezisztenciagén, az NDM-1 az úgynevezett Enterobacteriaceae (bélbaktérium) törzseknél jelent meg.

A szerző emlékeztet rá, hogy az NDM-1 gént tartalmazó baktériumtörzsek többsége szinte minden forgalomban levő antibiotikummal szemben rezisztens, volt olyan eset, amikor csak kolisztinre, egy régebbi antibiotikumra volt érzékeny a kórokozó. Moellering kiemeli, hogy szinte valamennyi ilyen fertőzés visszavezethető Indiába, ahol 2008-ban először azonosították baktériumtörzsekben az NMD-1 rezisztenciagént.

Az NDM-1 gént tartalmazó kórokozók terjedésének megelőzésére a szokásos eszközök használhatók: izoláció, kézfertőtlenítés és az antibiotikumok körültekintő alkalmazása.