Az indonéz sziget számtalan csodával kecsegtet, de az kizárt, hogy bárki indonéznek nézze be az 5600 négyzetkilométer nagyságú földterület lakóit. Balin ugyanis balinézek élnek, nem is kevesen, hazánk mintegy huszadnyi területén kb. 3 millióan. Bár igen nagy a népsűrűség, ettől azért jól elférnek, ami nem csoda, hiszen Bali a legszebb hely, amit a világon el lehet képzelni, ilyen helyen pedig valahogy könnyebb elviselni egymást. A pálmafás strandok mellett trópusi őserdőkbe és a hegyekbe egyaránt kirándulhatunk, ám tapasztalni fogjuk: a balinézek kedvessége mindennél nagyobb élményt jelent.

A luxus szállodáiról, a délen világos, a nyugati parton meg a vulkáni hamutól fekete bársonyos homokos partjáról, az öt működő vulkánjáról, a világ legcsodálatosabb évente  háromszor is termő rizsföldjeiről és a templomairól híres sziget valóban megkapó jelenség. A hangsúly pedig a templomokon van, hiszen abból itt akad sokféle, és mindegyik csodálatos. Szinte nincs olyan turista program, amelynek ne lenne a fő attrakciója egy templom meglátogatása. S mivel a 365 napból legalább 100 az ünnepnap, így akár akarjuk, akár nem, mindig belebotlunk egy felvonulásba, egy ünneplésbe, közös imádságba.  

A templomlátogatások mellett persze jut idő vásárlásra is, ami Balin egy külön élmény. Az európai, amerikai méretű szupershopok és mollok fix árai mellet eltörpülnek a második legnagyobb város Kuta piaci árai. Ha egy kendőt vagy szoknyát a boltban vásárolunk, nyugodtan számolhatunk a hazai árakkal, a piacon pedig a tizedével. A világ valamennyi márkája megtalálható, a Rolex órától a Dolce Gabana szemüvegig, de nem árt, ha az ember tud alkudni. A Nusa Dua-i szállodákból ingyenes buszjárat viszi a turistákat a bevásárló negyedekbe, ha lekéssük az utolsó járatot visszafelé, a kék taxi fix árért (a magyar tarifák negyedéért) házhoz szállít. (Vigyázat, vannak taxióra nélküli hiénák, akik másfél, kétszeresét is elkérik a hivatalos tarifának, persze még így is olcsóbbak, mint a pesti taxik.) A piac az egyetlen hely, ahol fontos a készpénz (dollár, euró is jöhet), a szállodákban, éttermekben, boltokban a bankkártyánkat is kényelmesen használhatjuk, a piaci kalandokhoz pedig elég felvennünk csak annyi pénzt, amennyi feltétlenül szükséges, így nem érhetnek nagy meglepetések.

A szállodák többsége teljes ellátást kínál, de ha a turista szereti a helyi vendéglőket (a filléres kifőzdéktől az első osztályú helyekig) jobban jár, ha kiköti: kizárólag reggelit kér. Mivel mi ezek közé tartoztunk, így megízlelhettük a balinéz konyha remekeit a tengeri herkentyűktől kezdve a pekingi kacsán keresztül a szopós malacig, ami itt igazán elismert ínyencségnek számít. Ha nem kell a szállodában vacsorázni, akkor el lehet menni a sziget leghíresebb éttermi negyedébe, a kilométer hosszan húzódó homokos tengerparti halvendéglőbe ahol szinte a tengerbe ültetik a vendéget, természetesen háttal a színpadnak és a világhírű táncművészeknek. Nem vesztettünk azért olyan sokat...

A helyi látványosságok közül talán a legérdekesebb a kakasviadal. Nagyban megy a játék, a szabályok egyszerűek. A Bali nemzeti tradicionális kakasviadalon nincs sarkantyúra kötözött zsilettpenge, ez nem az állatok leöléséről szól (feketén persze itt is megtalálható a kakasok véres sportja, de erről mi nem vettünk tudomást). A homokba rajzolt néhány négyzetméteres téglalapot megfelezik, egyik oldalra a fehér, másikra a fekete kakast dobják. A verseny olyan, mint a szumó: ki kell lökni az ellenfelet a saját térfeléről a vonalon túlra.

Ha nem kívánunk állatok megalázásában részt venni, akkor akadnak komolyabb elfoglaltságok, mint Ubud városa, amely múzeumaival, festőiskolájával, műtárgypiacával és galériáival kétségtelenül a sziget kulturális központja. Ugyancsak nagy élmény a madár és pillangópark vagy az iguánáktól hemzsegő hüllőpark sem, ahol még két komodói sárkánygyíkot is láthatunk. Őket a biztonság kedvéért gyakran etetik, mivel állítólag nem vetik meg a turistahúst sem. Ide nem árt az utazási irodánál előre jegyet váltani (ezt kártyával is megtehetjük), mert így 25 százalékos kedvezményt kaphatunk. 

Ám ami miatt igazán érdemes ebbe a földi paradicsomba legalább egyszer ellátogatni, az Tirta Empul. Láttam már naplementét. Láttam Tihanyban, Sunionban, Capriban, Lisszabonban, de ilyen naplementét még soha. Ennél szebb hely kevés lehet a világon. Egy kicsit hasonlít a görög Meteorákhoz, csak itt nem a hegytetőn, hanem az óceánban van minden látnivaló. Pontosabban dagálykor az óceánban, apálykor valamivel felette. Soha nem felejtjük el, ha egyszer részünk volt benne.

Gáti László