A szülés közben felmerülő, előre nem látható problémák miatt kezeli fenntartásokkal a kórházon kívüli szülést a nőgyógyász orvosok többsége. Mint mondják, egyetlen szülésről sem lehet előre eldönteni, hogy komplikációmentes lesz-e vagy sem. 

A külföldi példák megerősítik, hogy  olykor szigorú feltételek mellett ugyan, de lehet alternatíva az otthonszülés. Az egészségügyi világszervezet (WHO) állaspontja szerint  a nőnek joga van ahhoz, hogy eldöntse, hol és hogyan kívánja megszülni gyermekét. Itthon több éves csúszásban vagyunk – legalábbis a nyugat-európai országokhoz képest – de néhány hete már dolgoznak azon, hogy jogszabályban rögzítsék: ki választhatja az otthon nyugalmát, és ki az, aki nem szülhet kórházon kívül. Az előzetes információk szerint kizáró ok lehet például az, ha a magzat túl nagy – 4200 grammnál súlyosabb –, vagy netán túl kicsi. De az is keresztül húzhatja az anya terveit, ha vélhetően császármetszésre lesz szükség. Az ikerszülések is túl kockázatosak ahhoz, hogy azt a kórházi felszereltséget mellőzve vállalja be a kismama. Az otthonszülésnél várhatóan elvárás lesz, hogy a leendő anya ne legyen 35 évnél idősebb, ahogy az is, hogy minden eshetőségre számítva, legyen a közelben kórház.

Pataky Zsolt

Ám ott sem egységes az otthonszülés megítélése, ahol ezt már szabályozták: a tengerentúlon is állandó vita tárgya az intézményen kívüli szülés. Megnéztük, mi a helyzet más országokban, hol jelent valóban alternatívát az otthoni vajúdás.

Az USA-ban a tagállamok egyike sem tiltja az intézményen kívüli szülést, de több államban is elvárás, hogy a vajúdásnál segédkező bábának legyen nővéri képesítése. Annak ellenére, hogy szabályozva van az otthonszülés, az amerikai orvosszövetség (AMA) és az amerikai szülészek és nőgyógyászok kongresszusa (ACOG) biztonsági megfontolásokból ellenzi azt. Legfőbb érvük, hogy az ötvenes években, amikor az otthoni vajúdás átkerült a kórházak falai közé, a az anyák gyermekágyi halandósága a tizedére csökkent.

Ennek ellenére az USA-ban évente mintegy 25 ezer anya dönt úgy, hogy otthon, megszokott környezetében ad életet gyermekének. Az otthonszülések aránya,az összes szülést tekintve, így is egy százaléknál kevesebb. A kórházakban a vajúdások 32 százaléka végződik valamilyen művi beavatkozással. A tengerentúli szülészek és nőgyógyászok vezető szaklapja, az American Journal of Obstetrics and Gynecology, szerint az otthonszülések esetében kevesebb a művi beavatkozás, a koraszülés és az alacsony születési súly. (Persze, befolyásolhatja az adatokat, hogy amikor az otthonszülés esetén komplikáció lép fel, a szülő nőt kórházba viszik.)  A szaklap  elemzés szerint az otthonszülés esetében a csecsemőhalandóság két-háromszorosa annak, (két-három ezrelék) mint ami a kórházi szüléseknél előfordul( egy ezrelék).

Európát illetően Hollandiában van a legnagyobb hagyománya az otthonszülésnek, a szülések mintegy 30 százaléka kórházon kívül történik. A magas arány ellenére nem rosszabbak az egészségügyi kockázatot tükröző statisztikák: itt a világon az egyik legalacsonyabb a szüléskor bekövetkező, illetve perinatális – a születés időszaka körüli – elhalálozások aránya. Az előírások szerint elég, ha szakképzett szülésznő vezeti le a szülést, de feltételhez kötött, hogy ki szülhet otthon: eszerint az otthon szülő nő legyen egsézséges, ne legyen magas a vérnyomása, a terhesség lefolyása legyen normális, a kis jövevény pedig a 37. és a 42. hét között érkezzen. Azoknak a nőknek, akik előzőleg császármetszéssel szültek, vagy akik ikreket várnak, a kórházi szülést ajánlják.

Az olasz nők is szabadon választhatják meg a szülés helyszínét, ám itt is egy százalék alatt marad – évi 1500 eset – azok aránya, akik elutasítják a kórházi, illetve orvosi segédkezést. Az alacsony szám valószínű azzal is magyarázható, hogy egész Olaszországban csak a torinói Sant'Anna kórházból kaphat orvosi segítséget a kismama, amennyiben bármilyen komplikáció lépne fel a vajúdásnál. Ugyanakkor az anya és a gyermek megfelelő egészségi állapotán túl a szülésznők feltételként szabják, hogy a legközelebbi kórház 40 perc alatt elérhető legyen.

Franciaországban az orvosok zöme biztonsági okokra hivatkozva utasítja el az otthonszülést. Ez  azért érdekes, mert a kórházi szüléseknél sincs mindig jelen orvos, többnyire szülésznők végzik el a gátmetszést is. Az ügyeletes orvos csak komplikáció esetén, a szülésznő kérésére, illetve császármetszés vagy ikerszülés esetén lép közbe. 

Osztrák szomszédainknál is ismert az otthonszülés intézménye: évente átlagosan 80 ezer csecsemő születik, de csak két százalékuk otthon. Csehországban szintén könnyű dolguk van az anyáknak, több tucatnyi magánbába dolgozik minisztériumi engedéllyel. Szlovákiában mostohábbak a körülmények, ott hivatalosan nem ismerik el a bábák tevékenységét, így adatok sincsenek a kórházon kívüli szülésekről. 

Hasonló a helyzet Romániában is, semmiféle jogi szabályozás nincs az otthonszülésre – annak ellenére, hogy a kórházi szülészeti osztályokon közel sem ideálisak a körülmények –, és az otthonszülés csak abban az esetben elfogadott, ha a vajúdás váratlanul indul be, és az anyának már semmi esélye eljutni a legközelebbi kórházba. Románia híresen rossz infrastruktúráját tekintve az ilyen esetek nem is olyan ritkák.