Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – ideje, hogy felülkerekedjünk a szokásos „Ugorjatok fel egy kávéra”...
Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – ideje, hogy felülkerekedjünk a szokásos „Ugorjatok fel egy kávéra”, frázison, erre pedig van is esélyünk: mióta itthon is fergeteges sikerrel fut a Mad Man - magyarul Reklámőrültek - című, Frank Sinatra korát idéző tévésorozat, egyre több, a munkanap után kis lazításra vágyó öltönyös üzletember kezében vélek felfedezni elegáns koktélokat kortyolgatva a szokásos pofa sör helyett. A koktélparti egyszerre elegáns és barátságos módja az összejövetelnek, mindenképpen kevesebb erőfeszítést (és konyhai tudományt) igényel, mint egy vacsoraparti, ha pedig a saját otthonunkban rendezzük meg, az csak emeli az összhatást.
Stílus és minimalizmus
Ha koktélpartit szervezünk, az első és legfontosabb dolog, hogy igyekezzünk megfeledkezni a nyaranta Balatonon oly népszerű, bambuszrudakat ábrázoló linóleumtetős standokat idéző csillámló pálmafa pohárdíszektől, a lampionként kihajtogatható, hurkapálcán „ékeskedő” ananászról, és a színes léggömbökről – ezek ugyanis inkább Milne Malackájának születésnapjára valók, mint egy „felnőtt” összeröffenésre. A téma legyen Hollywood aranykora: a Casablanca és Alfred Hitchcock remekeinek visszafogott eleganciája, minimalizmusa tökéletes keretbe foglalja a partit. Egy fehér orchidea, egy csokor tearózsa, vagy egy néhány szál illatozó liliom jobban öltözteti a szobát, mint bármilyen, kínai piacot idéző girland. Arra sincs szükség, hogy megrohamozzuk a konyhafelszerelés üzleteket és bárkanalakba, citromdöngölőkbe vagy jégdarálókba fektessük a vagyonunkat: a legjobb klasszikus koktélokhoz ugyanis nincs is szükségünk másra, mint a tökéletes receptre, és - attól függően, hogy pezsgőkoktélt, long drinket, vagy martini jellegű koktélt kínálunk – néhány alkalomhoz illő pohárra.
„Ha kezdő vagy, a koktél-tudományoddal akkor tudod igazán lenyűgözni a vendégeket, ha nem próbálsz hadonászni a shakerrel, hanem James Bondként szolidan megkevered az italokat.” tanácsolja a brit konyhatündér Nigella Lawson, és igaza van: aki még egy üveg pezsgőt is hunyorogva bont ki, az inkább ne próbáljon Tom Cruise-t játszani egy nyüzsgő partin.
Kortyok és köszöntők
Ha pedig már Lawson tanácsait idézzük: van egy végtelenül egyszerű, mégis lenyűgözően kreatív koktélkorcsolya, amely a Nigella Falatozója című gasztro-bibliában szerepel The Union Square Cafe's Bar Nuts néven, ugyanis a világhírű new yorki étterem innovációjának újraértelmezett változata. Hogyan is készül? 30 dkg vegyes magot - diót, kesut, pekándiót, mogyorót, mandulát 180 fokra felmelegített sütőben addig pirítunk, míg illatozni kezdenek, egy evőkanál olvasztott vajat és 3 evőkanál nádcukrot karamellizálunk, majd 1/2 teáskanál cayenne borssal vagy chilivel, és 1 teáskanál sóval, és 3 ág apróra vágott rozmaringgal fűszerezzük, végül beleforgatjuk a pirított magokat, és langyosan, rozmaring ágacskával tálaljuk.
Afféle „mindent vivő” fogás: bármely ital mellé passzol, bármilyen alkalomra. Ha csupán egy koktéllal készülünk a jeles eseményre, a Szex és New York generációnak köszönhetően reneszánszát élő Cosmopolitan tökéletes választás: egyszerre frissítően citrusos és émelyítően gyümölcsös, és – bár sokan „női italként” gondolnak rá, elég erős ahhoz, hogy a pasikat is kiüsse. Florida bárjaiban erőre kapott klasszikusnak számtalan változata van, ám az eredeti két rész citromos vodkából, egy rész Triple Secből, és egy rész áfonyaléből áll, amelyet lime szelettel díszítve, tört jéggel megpakolt martinis pohárban tálalunk. Ráadásul ha kísérletezni szeretnénk, akkor ezt a koktélt brandy segítségével is elkészíthetjük: 3 cl ARARAT ANI Brandy, 1,5 cl áfonyaszörp, 2 cl Cointreau likőr és 3 cl citromlé kell egy pohárhoz - a siker nem marad el.
Ezek után nincs más dolgunk, mint – hogy Bridget Jones emlékezetes koktélpartiját idézve – keringjünk, sugározzuk a stílust, és részletesen bemutassuk egymásnak a barátainkat: „Mark idő előtt középkorosodó pöcs kegyetlen ex-feleséggel. Perpetua löttyedt seggű vén szatyor, aki állandóan egzecíroztat” - persze ezen a recepten bátrabban változtathatunk, mint a Cosmoén.
Cikkünk támogatója az