Talán ki is tilthatják a szállodákból vagy csak földszintes szobákban helyezik el azokat a fiatalokat, akik vétenek a hotelszabályok ellen és nem a megfelelő célra használják szállodai szobájukat, illetve a közös fürdőmedencét. Már az ifjabb generáció viselkedéstanával foglalkozó szakemberek is tanulmányozzák az ibériai-félszigeten a balconinget, vagyis a balkonugrást és mászást. A korábban diszkó szigetnek is nevezett Ibizán, illetve Mallorcán főként a külföldi – német, angol, stb. - turisták körében terjedt el, hogy az éjszakai italozás közben emeleti szobáik erkélyéről vetik magukat az úszómedencébe. A nagy csobbanáson kívül a balconing másik hajmeresztő változata az egyik erkélyről a másikra való átmászás, sokszor a lányok lakta szobák megcélzásával.

A korábban is tapasztalt különös „őrület” ebben az évben vált igazán tömegessé, ezt a balesetek számának növekedése, megháromszorozódása is mutatja. Csak az említett két szigeten több mint harminc súlyos sérültet kellett kórházba szállítani.

Hat esetben az erkélyugrás halállal végződött. Már nemcsak külföldi, hanem egyre több spanyol sérültje is van a balkonozásnak – ez a helyiek körében való elterjedésére is utal a sokszor végzetes passziónak. A balconing „fellendülésében” egyes vélemények szerint nagy szerepet játszik az ugrások mobiltelefonon való rögzítésének lehetősége, amelyet természetesen az interneten is megosztanak.

A legutolsó áldozat a 26 éves olasz Davide Dirienzo szeptember 12-én halt szörnyet, amikor az ibizai Playa de Bossa üdülőkörzetben a hetedik emeletről ugrott a medencébe. Előtte a brit Ryan Elley (25) erkélyezett ugyanott egy apartman házban, sérülései miatt hetekig kómában feküdt a kórházban. Honfitársa, Peter Carter pedig 40 méter magasból a medencébe ugorva szenvedett súlyos sérülést. Egy zaragózai fiatalember mászó tudományát bemutatva esett egy kávézó tetejére nemrég, s koponyatörést szenvedett.

Az Ibizai Szállodatulajdonok Szövetsége minél hatékonyabb lépéseket sürget az újabb tragédiák elkerülése érdekében. A hatóságokhoz fordulva, hasonló meggyőző (vagy elrettentő?) vizuális kampányt kezdeményez, mint amilyet a közlekedési balesetek megelőzése érdekében alkalmaz a közlekedésrendészet.

Ezeket a tapasztalatokat felhasználva, bíznak abban, hogy a konkrét esetek széleskörű bemutatása visszatarthatja még a legvakmerőbbeket is a balconingtól. Néhány szállodában már az információs szórólapok is megtalálhatók a balkonozásról. Máshol megjelentek a „Prohibido saltar desde los balcones!” feliratok, a balkonokról való ugrás tilalmára figyelmeztetve.

De mi lesz azokkal, akiket a felhívások sem bírnak jobb belátásra?  Állítólag a jövő nyáron már a legmegrögzöttebb balkonugrókat büntetés, pénzbírság kiszabása is várhatja, ha nem mondanak le ijesztő passziójukról. Vannak még más megoldások is: egyszerűen „kirakják” őket a szállodából, ha rajtakapják a szabálytalanságon. A fiatalabb társaságokat, csoportokat pedig udvarias körültekintéssel igyekeznek az emeletektől távol tartva elhelyezni. Az ibizai, mallorcai szállodások nem akarnak több értelmetlen, házon belüli balconingos halálesetet. Érthetően féltik a jó hírnevüket, de a vendégkörről, üzleti bevételeikről sem szeretnének lemondani.

Tóth Sándor