„Pár évvel ezelőtt tucatszám adtam el a bordó konyhákat, most meg nem is emlékszem, mikor kért utoljára valaki ebből a...
„Pár évvel ezelőtt tucatszám adtam el a bordó konyhákat, most meg nem is emlékszem, mikor kért utoljára valaki ebből a trendszínből. Homogén lett a konyha, szinte a munkagépek jelentik a legszínesebb dekorációt” – jelzi a legfrissebb konyhai divatot Piroska Sándor, egy újlipótvárosi konyhastúdió vezetője. Az utóbbi években a lakás többi részéhez hasonlóan a konyhában is egyre inkább a modern, letisztult vonalak kerültek előtérbe, sőt lényegében a lakberendezés területén ez a helyiség mutatja a legintenzívebb és legsokoldalúbb fejlődést. Nem csoda, hiszen egyrészt itt használjuk a legtöbb háztartási gépet, másrészt a helyiség funkciója is egyre bővül: manapság átveszi a nappali szerepének jelentős részét. A család a nap minden szakában sok időt tölt itt, ezért népszerűvé vált a nappalival egy légtérben kialakított konyha. Részben emiatt is érthető az a törekvés, hogy szolidabb látványt nyújtson, ne billentse fel egy-egy erőteljes szín vagy vonalvezetés az optikai egyensúlyt, vagyis amennyire csak lehet, egységes legyen az enteriőr.
Különleges megoldások
A visszafogott látvány azonban korántsem jelent visszafogottságot a költségek tekintetében. A bútorok jellemzően nívós anyagokból készülnek. A szekrények leggyakrabban magas fényűek és világos színűek: a legkelendőbbek ma a fehér, az elefántcsontszínű, a krémszínű vagy a kavicsszürke ajtófrontok, alul-felül. Sokan választják a magas fényű dekorlapokat csempe helyett, a hátfalra is. Változatlanul szeretik az emberek a fát is, de ha modern konyháról van szó, az egzotikus anyagokat preferálják, például a wengét, a zebranót, vagy a macassart. Nem csak az anyagminőség jelenti a modern stílust – amit az 1960-as években kibontakozó művészeti ág után szakértők szerint helytelenül neveznek minimalistának –, annak jellemző jegye az is, hogy egyre szélesebbek, mégpedig lehetőleg egyforma méretűek az egyes bútorelemek is, és több a fiók. Lehetőleg minél inkább egyszínű és azonos méretű minden – hangsúlyozzák a szakértők. A szakzsargonban „tone in tone”-nak nevezett irányzat azt jelenti, hogy például krémszínű konyhabútorhoz krémszínű hátlap vagy csempe, valamint ugyanilyen munkalap passzol. Optimális esetben fogantyúk sincsenek, helyettük érintésre kiugranak a fiókok.
Fényes gépek
Annál látványosabban megmutatják magukat ugyanakkor a hi-tech háztartási gépek. Ma már nem feltétlenül előírás például a beépített hűtő, sőt minél nagyobb és látványosabb, annál jobb, ezért egyre több gyártó kínál „side by side”, azaz kétajtós hűtőszekrényeket, ha lehet, jégkocka-adagolóval felszerelve. A gépek burkolata szigorúan rozsdamentes acélból vagy alumíniumból készül, a lényeg, hogy minél több legyen a fém, minél inkább technokrata összképet sugalljon a konyha. Fémből készül a lábazat is, és fémből vannak az élzárók, esetenként még a szekrény hátfalai is – no és a fogantyúk, ha mégsem maradnak el. Nemcsak a konyha ergonómiai értékét, de a látványt is növeli, ha nem az alsó pultban, hanem szemmagasságban helyezkedik el a sütő. Ráadásul ma már nemcsak hagyományos és mikrohullámú sütők kaphatók beépíthető kivitelben, hanem speciális eszközök is, például gőzpárolók, kávéfőzők, víztisztítók vagy edénymelegítők. A főzőlapok között pedig gyakoriak a szélesebbek, amelyek plusz főzőzónát tartalmaznak: a hagyományos gázégős vagy üvegkerámia lapot jól kiegészíti valamilyen különleges grill-lap vagy a beépített olajsütő. Az elszívó lehet szekrénybe épített teleszkópos vagy kürtős – utóbbi a letisztult stílusú konyháknál is egyre gyakoribb, az a fő törekvés, hogy ne rejtsük el a technikát, hanem igenis mutassuk meg!
A munka helye
Lényeges eleme a konyhának a munkapult, amely ma már a legkülönfélébb anyagokból készül, a tömörfától az üvegig. A legnépszerűbbek mégis az akril munkalapok, amelyek előnye, hogy fuga nélkül toldhatók, így a méret- és elrendezésbeni lehetőségek végtelenek. Bármilyen szélességben és vastagságban készülhetnek, hiszen teljes keresztmetszetében homogén az anyag, így akár a hátfalra is hajlíthatók. Gyakran még a mosogatómedence is akrilból készül, ilyenkor is láthatatlan az illesztés, olyan az egész, mintha egybe lenne öntve a teljes pulttal. Előszeretettel alkalmazzák a konyhastúdiók munkalapnak a gránitot is, amely a márvánnyal ellentétben nem szívja magába például a kávé- vagy a vörösborfoltokat. Új, igazán „high end” anyag ezen a területen a festett üveg, lehetőleg színes, akár magas-, akár selyemfényű kivitelben, és csempe helyett a hátfal is készülhet ebből. „Végül is jól bevált technológiáról van szó, nem kell tartani attól, hogy könnyen törne”- mondja Piroska Sándor.
Több fény
Egyre kreatívabban használják a konyhában a speciális világításokat is. A megszokott, a munkapultot megvilágító spotlámpák mellett teret nyertek a konyhában is a kontrasztos dekorfények, amelyek kellemes hangulatot árasztanak. Mindinkább törekvés, hogy környezetbarát és takarékos legyen a világítás, az utóbbi időben kezd trendivé válni a konyhában is például a LED-technológia. Főként a nagyobb családi házakban közkedvelt, hogy szigetszerűen, a helyiség közepén helyezik el a főző- és mosogatórészleget, ám kizárólag szigorú ergonómiai és balesetvédelmi szabályok szerint.
Szoros illesztések
A modern konyhában nem csak a bútorok, de a burkolólapok is extra méretűek – akár a 60-120 centiméter szélességet is elérhetik. „Az a lényeg, hogy minél kevesebb fugát lássunk, minél egybefüggőbb felületet kapjunk” – magyarázta Sebestyén Csilla, aki több neves olasz burkolatgyártó magyarországi képviseletét látja el. A padló tekintetében is egyre elterjedtebb az „ugyanazt mindenhová” elv, vagyis a nappali burkolata – ha egybeépített a két helyiség – folytatódik a konyha területén is, sőt nem ritkán a falra is felkúszik. „Ugyanolyan színű, ugyanazzal a technológiával készült lap kerül a függőleges felületekre, összemosódik a padlólap-csempe fogalma, holott ezek eddig jellemzően különváltak, más méretekkel, más anyagból gyártották őket” – hangsúlyozza a szakértő. A magas fényű konyhabútorokhoz, a sok csillogó fém- és üvegfelülethez remekül illeszkedő fémet, betont, követ idéző burkolatok kaphatók, jellemzően a szürke különböző árnyalataiban. A „sztárpár” pedig manapság a fekete-fehér, de erősen tartja még magát a lila és annak minden árnyalata, a finom levendulától a harsány szilváig, bíborig – ahogyan a cipő- és ruhadivatban is – általában finom szürkével kombinálva. Visszaszorulni látszik a barokkos pompa, hódít viszont a márvány, a mészkő és egyéb természetes kövek élethű másolata, lágy színekben, finom rajzolatokkal. Kedveltek az acélt vagy a rozsdásodó vasat idéző burkolatok is, jellemzően elnyújtott téglalap formában. „De nagyon izgalmas kontrasztot tud nyújtani a hi-tech bútorokkal, kiegészítőkkel egy öregített, rusztikus, fát imitáló lap is, amely ráadásul a fával ellentétben nem penészedik, nem változtatja a színét” – jegyezte meg Sebestyén Csilla, aki a kerámiaipar legutóbbi nemzetközi találkozóján, a Cersaie kiállításon azt tapasztalta, egyre inkább előtérbe helyezik a gyártók a takarékosságot és a környezetkímélést is. A gyárak 99 százaléka ugyanis vékonyított burkolólap-szériákkal rukkolt elő, melyek vastagsága mindössze 4-5 milliméter, azaz nagyjából a fele a megszokott greslapokénak, csökkentve ezzel az anyag-, víz- és energiafelhasználást és a környezetszennyezést.