Déli szomszédunk magyar látogatottsága a gazdasági válság ellenére is csak kismértékű csökkenést mutat.
Déli szomszédunk magyar látogatottsága a gazdasági válság ellenére is csak kismértékű csökkenést mutat. Remélhetően az elkövetkezendő évek, a kedvező utazási-üdülési feltételek új lendületet adnak az Adria magyar kedvelőinek. A horvát turistakínálat azonban nemcsak a tengeri nyaralást jelenti, bőven vannak olyan helyei, amelyekért az év bármely szakában érdemes felkerekedni. Közülük most adjunk előnyt a nemzeti parkoknak.
Szám szerint legalább tíz van belőlük, mégis a leglátványosabbak a tavakban, vízesésekben bővelkedők. Mivel távolabb esik tőlünk, elsősorban nyári látnivaló a Krka Nemzeti Park. A kánikulában nemcsak a skradini vízesések látványa felemelő, hanem jólesik megmártózni a zuhogók vízében. Hozzánk közelebb esik, Budapesttől mintegy 500 km-re, a Karlovac-Zadar közötti főút mellett, a Plitvicei tavak Nemzeti parkja.
Közel 300 km² területe egész évben látogatható, minden évszakban megújuló, lenyűgöző természeti képződmény - erről a kedves olvasó is meggyőződhet, ha megnézi a téli fotókból készült galériánkat, vagy a nyári fényképekből összeállított nagyítást. Az egymással vízesésekkel kapcsolódó 16 tavat és több folyó „fűzérét” 1949-ben nyilvánították nemzeti parkká, míg 30 év múlva, 1979-ben a védett természeti Világörökség része lett. Legmagasabban fekvő tava, a Proscansko 636 m magasan van, míg az alsó tó, 502 m-en található. Ezt a 134 m-es szintkülönbséget kötik össze a kisebb-nagyobb vízesések, közülük a legnagyobb 78 m magasságból hullik alá.
A türkizkék, néhol smaragdzöld vízszínű tóvidék háromszáz-négyszáz évvel ezelőtt sűrű, áthatolhatatlan erdőben bújt meg, ezért találóan az Ördög kertjének is nevezték. A tavak keletkezéséhez fűződő legendák valós alapja a különböző geológiai, földtani jelenségek egész sora. Amit dr. sc. Srecko Bozicevic hidrológus a következőként magyaráz nagy hozzáértéssel és képszerűen: „…a természet maga szőtte és formálta végtelen meséjét a mésztufa növekedéséről, a megkeményedett moháról, helyenként megteremtve és megformálva ezt az elképesztő valóságot, amelyet ma, mint rendkívüli szépséget ismerhetünk meg, és amely előtt ma csodálattal állunk.”
A Plitvicei tavakat körbevevő erdők, kanyonok, hegyes vidékek bejárását jól kiépített ösvények segítik, több tavon fapadlós híd vezet át. Érdekes látványt nyújtanak a vízbe dőlt fák, itt az ember csak a legcsekélyebb, szükséges mértékben avatkozik be a természeti környezet formálásába. A legnagyobb, hajózható tó, a Kozjak tisztaságának, ökológiai egyensúlyának a megóvását segíti, hogy csak elektromos hajók közlekednek rajta. Szintén a környezet megóvását szolgálja a nagykiterjedésű területen közlekedő elektromos panoráma-busz is, amely nagy sikerrel és biztonsággal üzemel a térségben.
A Plitvicei tavak történetének egyik különlegessége, hogy területét nem kerülték el a romantikus indián harcosok, sem a valós háborús-harci manőverek. Sokan emlékeznek még a híres színész, Gojko Mitic főszereplésével az 1960-as években forgatott NDK-s Winnetou-filmekre. Nos, Karl May észak-amerikai indián történetei megfilmesítésének ez a csodálatos európai/horvát (volt jugoszláv) környezet volt a helyszíne.
A Nemzeti Park területén (főként kommunális létesítményekben) óriási károkat okozott a felbomlott Jugoszlávia területén 1991-1995 között dúló háború, amely itt tört ki. A szerbek 1991. véres húsvétján elfoglalták a park központi épületeit, itt esett el a horvát Honvédő háború első áldozata, Josip Jovic, a rendőrőrs parancsnoka is, akinek emlékművet emeltek a Plitvicei tavak Nemzeti parkban. A csetnikek által kaszárnyának használt szállodák már rég újjá épültek, évente sok ezer idelátogatót fogadnak. Közülük a legjelentősebb a Hotel Jezero (étel választékából helyi halkülönlegességét szívesen ajánljuk), Bellevue és Hotel Plitvice.
Tóth Sándor