Gyönyörök: kicsit, de sokszor?
A heroin intravénás élvezete tényleg mérföldekkel jobb-e, mint a legnagyobb szexuális gyönyör hússzorosa? A HVG legújabb könyvében – melynek szerzője Paul Martin, a Cambridge-ben végzett brit biológus – többek között erre is választ kapunk.
Mi az élvezet célja? Ilyen kérdéseket a biológusok szoktak feltenni azt kutatva, hogy ez vagy az a biológiai jellemző miképp biztosította az elődeink életében a túlélést és a szaporodást, ami odáig vezetett, hogy most mi, az utódaik itt lehessünk. Más szóval: miért alakult ki az evolúció során bennünk, emberekben és más állatokban az élvezet átélésénekoly sokféle és kellemes módja, hogy talán még nem is ismerjük mindet közülük? A legegyszerűbb válasz az, hogy az élvezet és fonákja, a gyötrelem jó útra terel minket. Az élvezet valószínűleg biológiailag előnyös viselkedésformákra csábít, míg a szenvedés visszariaszt attól, hogy kárt tegyünk magunkban.
Ha arra törekszünk, hogy összességében maximalizáljuk életünk gyönyörét, akkor bizony a gyakoriság többet számít, mint az intenzitás. Az okos hedonista ezért a sokszor kicsit elvét követi. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magára valamit is adó hedonista szándékosan elutasítaná az átütő élmények lehetőségét. Inkább az a lényeg, hogy hosszú távon az élvezetes élmények gyakoriságát igyekszik maximalizálni még akkor is, ha ezek az élmények csak mérsékelten intenzívek. A mindennapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a kávékedvelő okos hedonista inkább naponta több kis feketét kortyol el, minthogy napi egy hatalmas bögrével húzna le egy igen erősre főzöttet a kedvenc kávéjából. A „sokszor kicsit” stratégiája mellett más érvek is szólnak.
Szex, drogok, csokoládé |
Az élvezet nehezen megfogható téma. Felismerjük, ha találkozunk vele, és nyilvánvalónak tűnik, hogy mind többre vágyunk belőle. De vajon meg tudnánk-e határozni a mibenlétét? Vajon a vágyakozás vagy a beteljesülés okoz-e nagyobb örömet? A legújabb HVG könyv brit szerzője e művében mindenekelőtt egészségünk és lelkiéletünk szempontjából vizsgálja a gyönyöröket és túlzásaik veszélyeit. Ha kíváncsi a könyvre, itt megrendelheti. |
Egy idő után a legtöbb lottónyertes boldogságérzete visszarendeződik az általános elégedettsége szintjére, még akkor is, ha kivételesen nagy összeget nyert és kirobbanóan boldog volt tőle. A hirtelen meggazdagodás átható boldogságsokkjához képest élvezhetetlenné lesznek a köznapibb örömök: a lottónyertes részvételével végzett amerikai vizsgálat tanúsága szerint ezeket az embereket a nyerés intenzív élménye képtelenné teszi arra, hogy élvezzék azokat a mindennapi tevékenységeket, amelyekben korábban örömüket lelték.
A gyönyörök múlandó természetét figyelembe véve mit tegyen tehát az elszánt, ám meggondolt élménykereső az élvezet maximálása érdekében? Mint láttuk, érdemes a gyakoriságra koncentrálni, hisz minden élményadag kérészéletű. De mi lenne, ha megnyújthatnánk az élvezetet? Az örömteli élmények időtartamát végső soron biológiai és fizikai tényezők korlátozzák: az orgazmus hosszát például nem nyújthatjuk el tudatos döntés eredményeképpen. Ha maga az esemény nem hosszabbítható, akkor talán az idő múlását – vagy legalább az idő múlásának szubjektív érzékelését – kellene lelassítani. Talán fokozható lenne az élvezet azáltal, hogy módosítjuk a szubjektív időérzékelést, így az élvezetes élmény látszólag sokkal tovább tart? Képzeljük csak el, hogy 20 másodperc helyett 20 percen át éreznénk a legcsodásabb orgazmust! Ugyanígy talán enyhíteni lehetne a kellemetlen vagy fájdalmas élmények gyötrelmét, ha úgy éreznénk, hogy gyorsabban telik a kín ideje.
Lehet, hogy ez elrugaszkodott ötletnek tűnik. Az is: az idő lelassításával fokozni az élvezetet ugyancsak vad elképzelés – azonban nem teljes képtelenség - olvasható a könyvben.