A legtöbb felnőtt világszerte szív- és érrendszeri betegség következtében veszti életét és ennek oka leggyakrabban a koszorúerek elzáródása következtében kialakuló szívizomelhalás, az infarktus. Az utolsó évtizedekben ezt a halálozást jelentősen csökkentették olyan kezelési módok, amikor a véralvadékot gyógyszerek adásával sikerült föloldani.

Állatkísérletek pedig azt jelezték, hogy ha ilyenkor alacsony rezgésszámú ultrahangot is sugároznak a kezelt érterületre, a gyógyszer hatása jelentősen fokozódik. A biztató kísérletes adatok alapján, Detroitban Michael Hudson és munkacsoportja megtervezte és elindította a PLUS vizsgálatot, amelynek lényege az volt, hogy heveny szívinfarktusban, az alvadékot oldó, gyógyszeres kezelés megkezdése után egy óráig, alacsony rezgésszámú ultrahangot is alkalmaznak.

A tudományos vizsgálatok szabályai szerint az infarktus miatt beszállított betegek, véletlenszerű besorolás szerint vagy megkapták a leghatásosabb véralvadékot föloldó gyógyszereket, vagy ehhez még, pluszban - innen a vizsgálat neve - ultrahang-besugárzást is adtak. A terv az volt, hogy 44, megfelelően fölszerelt kórházban 560 beteg kapja ezt a vizsgálati kezelést.

A kutatók azt várták, hogy az ultrahanggal is kiegészített gyógyszeres beavatkozás még jobb eredménnyel jár a koszorúér-elzáródás során, mint a gyógyszer önmagában. Az első 150 beteg kezelésének értékelése azonban csalódást okozott.

Az elzáródott koszorúeret az eseteknek csaknem a felében sikerült igen hatásosan kinyitni, de a két betegcsoport között nem volt értékelhető különbség. A beavatkozás utáni hónapban sem bizonyult jobbnak az ultrahanggal is megtoldott kezelés. A PLUS tanulmányt ezért leállították.

Az ultrahanggal kiegészített alvadékoldás esetén csak az EKG-eltérések javultak kifejezettebben. A kutatók óvatosan úgy nyilatkoztak, hogy ez talán azt jelenti: lehetnek olyan betegek, akik mégis nyernek ezzel a kombinált kezeléssel.