A külvilágból érkező impulzusok is elbizonytalanítók: egy témáról még az orvosok és védőnők is egymással ellentmondó...
A külvilágból érkező impulzusok is elbizonytalanítók: egy témáról még az orvosok és védőnők is egymással ellentmondó információt adnak, és a gyártók marketingfogásai is azt sugallják: légy tökéletes, jó szülő, de ehhez kell a mi termékünk is! Nem csoda, ha az ifjú szülők a gyermek születése után sokszor nem a boldogságban, hanem a hideg verejtékben úsznak. Már az első hetek alatt kiderül, egy program megszervezése komoly előkészítéssel jár, sokszor egy kellemes zuhany vagy egy gyors reggeli is elérhetetlen vágynak tűnik. A növekvő kisgyerek károkat is okoz – bár ebben eleinte semmiféle tudatosság nincs –, összefirkálja a falat, leönti a kanapét, vagy zsírkrétát passzíroz a kézzel csomózott perzsaszőnyegbe. Lehet rá haragudni, de sok értelme nincs, hiszen csak úgy viselkedik, ahogy egy gyerektől elvárható. Felfedezi a világot, keresi az összefüggéseket gátlás és minimális átgondoltság nélkül.
A szülő részéről jogos igény, hogy az otthon, ez a 3-4 személyes sziget legyen meghitt, rendezett, átlátható, pihentető és inspiráló. Ám a kicsi részéről is jogos igény az őt körülvevő világ alapos megismerése, ami jórészt a családi fészek maga. Ez a gyermek születése előtt szerelmi fészekként funkcionált, és a pár úgy alakította ki, hogy igényeinek, ízlésének megfeleljen. A gyereket viszont nem érdekli a lakás stílusa, a design, nem értékeli egy tárgy esztétikai, anyagi vagy eszmei értékét. És bár a gyereknevelésnek a szülők általában nagyon komoly prekoncepciókkal vágnak neki, ezeket az élet, és a kicsi maga is rendre felülírja.
Így ha valaki a design bolondja, sokként fogja érni, hogy a gyerek összekaristolja a régóta áhított asztalt, vagy ha seregnyi játék bontja meg a lakás rendezett képét. Egyesek a probléma áthidalására külön játszószobát alakítanak ki, amelyen kívül a játékoknak semmi keresnivalója, mások maximális alkalmazkodást várnak el a gyerektől. Például az a szülőpár, akik a loft lakás lépcsőjének csak az egyik oldalára tetettek korlátot, és inkább a gyereket tanították meg arra, hogyan közlekedjen rajta. Más szülők mindent a gyereknek rendelnek alá: idejüket, kapcsolataikat és lakásukat is. Akadnak, akik valamilyen szellemiség, nevelési irányzat szerint élnek, például a környezettudatos vagy a kötődő nevelés hívei. Mindez tükröződik a család otthonán és igényein is, melyek olykor egész különleges feladatot állítanak a gyártók elé.
Kényelem és félelem
A gyártók pedig felkészültek, és pontos képpel rendelkeznek arról, milyen attitűdök jellemzik a szülőt. Tökéletesen tisztában vannak a gyerekkel kapcsolatos félelmekkel, aggódással, és nem restek meglovagolni ezeket. Ilyen például a légzésfigyelő, ami reális félelemre épül, és segítségével sok kisbaba életét mentették meg.
Ám nem egy abszurd termékkel is szembesülhetünk a piacon. Vegyük például azt a bukósisakot, amely a gyereket nem a biciklizés okozta ütésektől, hanem a lakásban szerezhető sérülésektől védi. Ha a lakás éles szélű, szögletes sarkú bútorokkal van berendezve, valóban lehet létjogosultsága a sisaknak, de még így is furcsa, hogy inkább a gyereket látják el védőkészülékkel, és nem a berendezési tárgyakat. A bukósisak elsődleges célcsoportja azok közül kerülhet ki, akik állandóan attól rettegnek, hogy gyermeküknek baja eshet. Őket célozza az a kütyü is, ami leginkább a filmekben látható házi őrizetesek bokaperecéhez hasonlítható: a gyerekre erősített jeladó baj esetén fényjelzéssel, míg a szülőnél lévő egység hangjelzéssel figyelmeztet, ha a csemete túl messzire kerül a tömegben.
Ennél szélsőségesebb példa a sírásfordítógép, ami jelzi a gyerek sírásának okát, vagy az az elektronikus napló, amelybe rögzíthető, hogy mióta alszik a gyerek, mikor pelenkázták át, mikor evett legutóbb, és az anya melyik melléből. Az interneten van olyan, szélsőséges félelmekre építő oldal is, hogy az emberben a vér is megdermed. Itt csupa olyan termék látható, mint a golyóálló babakocsi, kiságy, vagy vegyvédelmi felszerelés babák részére. Bár az oldal valójában beugratás – érdekes módon egyik termék sincs raktáron –, azért viccként is elgondolkodtató.
Lakáskultúra a gyereknek is
A kínálatot böngészve felmerül a kérdés: kinek az igényeit veszik figyelembe a gyártók? A cégek termékeiket látszólag a gyereknek szánják, ám olyan igényességgel, alapanyag-használattal dolgoznak, ami sokkal inkább a szülőt célozza meg. Ez érthető is, hiszen a szülő dönt és vásárol, és nem utolsósorban ő kezeli az aranytojást jelentő családi folyószámlát.
A gyártónak pedig azért érdemes specializálódnia, mert a szülő sajátossága az is, hogy a gyerekért – úgy általában is, de - vásárlás szempontjából bármire képes. Különösen igaz ez azokra a szülőkre, akik elkötelezettek bizonyos márkák iránt, vagy státuszszimbólumként vásárolnak. Erre lehetőségük is van, hiszen az elmúlt fél évben – a válság hatására – némiképp átrendeződött a piac, főleg ami a szereplőket illeti. Az eddig ismert gyártók és kisebb vállalkozások mellett a nagy tervezőházak is csatasorba álltak. Egyelőre még inkább csak a textilipar felé irányulnak próbálkozásaik, nemrégiben például Marc Jacobs rukkolt ki egy gyermekruha kollekcióval. Egyes divatházak, mint például a fent említett Gucci, vagy az Armani ruhákkal, cipőkkel és apróbb kiegészítőkkel eddig is számolt a szülőkkel.
Jó, ha a szülő szem előtt tudja tartani a használati és berendezési tárgyak vásárlásakor a vizuális nevelés fontosságát is, hiszen a környezet hatással van a kicsi lelki és szellemi fejlődésére, későbbi ízlésvilágára is. Játék- és bútorgyártók hada próbálja vásárlásra bírni a bőség zavarában szenvedő szülőket. Példaként említhető a Magis, amely több nagynevű designert tömörít, köztük Enzo Marit vagy Eerno Aarniot. Kollekciójukat játékos bútorok alkotják, melyek azoknak is ismerősek, akik egyébként nem érdeklődnek a design világa iránt. Ugyanígy közismert Paul Frank munkája, jellegzetes majomfeje nemcsak ruhákon, de bútorokon és bicikliken is ott díszeleg. Ő azonban a gyerekek mellett a különbözni vágyó, extravagáns felnőtteket is megcélozza.
Számos luxustermék is kapható a piacon. Ilyen az Intelli-Cot, egy polikarbonát oldalú kiságy, melyben légkondicionáló, beépített kamera- és ringatórendszer található, a matracot pedig derékkímélő lift mozgatja. Ehhez hasonló a még csak papíron létező Bloom bölcső: Natalie Keville tervei szerint ez mozgásérzékelős, pulzáló fényforrással, légzésfigyelővel szolgálja a baba és a szülő kényelmét, anyaga pedig portaszító és tűzálló, speciális műanyaghab lenne. A szülők vásárolhatnak aranyozott kengurut, Swarovski kristályokkal kirakott cumit és gyereknyakláncot, Ferrari biciklit, Audi pedálos autót és ezüstcsörgőt is. Nem egy olyan babakocsi létezik, aminek az ára egy kisebb kategóriás autóéval vetekszik.
Szülőből gyártó
Egyre gyakoribb, hogy a szülő, miután hiába keresi az igényeinek megfelelő terméket, úgy dönt, saját vállalkozásba kezd. Van, aki azért jut hasonló döntésre, mert a gyerekvállalás után nem akar visszatérni a multik túlhajszolt világába. Ezek a kezdeményezések elsősorban azokban az országokban életképesek, ahol a családnak nincs szüksége mindkét szülő keresetére, így megengedhető, ha egyikük fizetése kiesik egy időre. Ilyen vállalkozásban születnek például a Kiersten Hathcock alapította Mod Mom Furniture bútorai. A kaliforniai, kétgyermekes családanya úgy döntött, végleg búcsút mond a multiknak. Majd elővette azt a tudást, amit hobbi-asztalos édesapjától felszedett, továbbképezte magát bútortervezésből és -készítésből, ma pedig már a legnevesebb magazinokban láthatók egyedi hangulatú bútorai. Az apák kezdeményezőkedve sem kisebb, példa erre Edgar Blazona, aki nem a munkatempó miatt váltott, hanem egy piaci rést fedezett fel. Cége, a True Modern egyszerű, praktikus, biztonságos, modern stílusú gyerekbútorokat gyárt, melyek összhangban vannak egymással.
Hazánkban az ilyen vállalkozások eleinte egészen kicsiben működnek, és ahogy nő a kereslet, egyre hangsúlyosabbá válnak. A Figurka Design alapítója például eredetileg is képzőművész volt, most egyedi textilbabákat gyárt és kínál. Első, gyermekeinek készített babái tetszést arattak baráti körében is, nem sokkal később már ismeretlenek is érdeklődtek, sőt, azóta a határon túlra is eljutott a babák híre. Hasonló pályát tudhat magáénak a Takoo takarók gyártója, aki a gyerekekkel otthon töltött évek alatt kezdte el készíteni névvel hímzett takaróit. A kézzel készült egyedi takarókból ma már több, mint 5000 darabot adtak el.
Szilágyi Diána
gyermekszoba.blog.hu