Miért vagyunk féltékenyek?
Mivel napjainkban az élet minden területén sokkal nagyobb a nyitottság, a szexuális tolerancia, joggal gondolhatnánk, hogy múlt időben beszélhetünk arról az érzelemről, amely számos irodalmi mű, képzőművészeti alkotás témája. Ám az, hogy ez egyáltalán nincs így és a féltékenység mit sem vesztett „népszerűségéből”, azt jelzi, hogy a párunk elvesztésétől való félelem még ma is meghatározó az emberi kapcsolatokban. Szakértővel beszélgettünk.
„Kissé leegyszerűsítve, azt mondhatnánk, hogy a féltékenység azzal függ össze, mennyire érzi valaki fenyegetve magát attól, hogy a másik elhagyja” – magyarázta a Medizónának Szendi Gábor pszichológus. Majd folytatja: vizsgálati bizonyítékok vannak arra, hogy azok az emberek féltékenyebbek, akik evolúciós szempontból kevésbé kívánatosak. Ez a megfogalmazás számtalan dolgot jelenthet: a nőknél – például – a terméketlenséget, az öregedést, a nem túl vonzó személyiséget, vagy külsőt. A férfiaknál is igen meghatározó lehet ez utóbbi: megfigyelték, hogy a csúnya, aszimmetrikus férfiak általában jobban féltik a párjukat, mint megnyerőbb küllemű társaik. Az erősebb nemnél a kisebb anyagi lehetőségek is csökkenő vonzerőt jelentenek, ami megint csak a féltékenység fokozódásához vezethet. A lélekgyógyász szerint a féltékenységnek gyerekkori tapasztalatok is forrásai lehetnek. Aki a családjában azt éli át, hogy a szülői szeretet bizonytalan, labilis a kötődés, azok a szeretet elvesztésének alapélményével nőnek fel, és felnőttkoruk párkapcsolataira az erős kapaszkodás és a féltékenység lesz a jellemző.
A teljes cikket elolvashatja a HVG Online új egészségportálján.