Robert Kenner produkciója arra a tényre világít rá, hogy a megtévesztő illúzióba ringató marketing ellenére az étel manapság nem a békebeli zöldlegelős farmokról kerül az amerikaiak asztalára, hanem ipari üzemekből, amelyek a profittermelést az emberek egészsége elé helyezik.
   
"A farmok címkéje alatt futó termékek ma már a gyárakból származnak" - erősítette meg a vásznon is megszólaló Michael Pollan, aki számos olyan sikerkönyv szerzője, mint az In Defence of Food: An Eater's Manifesto (Az étel védelmében: egy táplálkozó manifesztuma).
   
A rejtett kamerával készített felvételek marha-, sertés- és baromfitenyésztő telepeket mutatnak be, ahol durván sérülnek a - főként bevándorló - munkások emberi jogai és az állatok jogai is. Egy marylandi baromfitenyésztő azt demonstrálja a kamerák előtt a farmján, hogy az antibiotikumokkal tömött, gyorsított eljárással felpumpált csirkék még a piacra kerülés előtt elpusztulnak a természetellenes körülmények miatt. A marhatelepeken a moccanni sem tudó, összezsúfolt állatok bokáig állnak saját trágyájukban.
   
Kennerék azt állítják, hogy az amerikai élelmiszergyártó cégek által széles körben alkalmazott ipari technikák összefüggésbe hozhatók a lakosság növekvő elhízásával, a cukorbetegség, a szalmonella, az E. coli baktérium életveszélyes változatának kialakulásával és a környezetszennyezéssel.
   
Pollan szerint az állattartás jelenlegi módja sok szempontból fenntarthatatlan. Alapvetően antibiotikumokkal tömött takarmányra szorul, ami viszont az antibiotikumokra rezisztens betegségek kialakulásához vezet. Ráadásul jóval környezetszennyezőbb, mint bármely másik iparág. "Sokba kerül a költségvetésnek, a közegészségügyi rendszernek" - hangsúlyozta az író.
   
Barbara Kowalcyk is megjelenik a filmben, akinek kétéves kisfia, Kevin E. coli fertőzés miatt halt meg. Az asszony arról próbálta meggyőzni a törvényhozókat, hogy tegyék lehetővé a fertőzött húst termelő telepek bezáratását. A "Kevin-törvényt" azonban nem sikerült elfogadtatni.
   
A Food Inc. alkotói sokkolják a nézőt, de nem hagyják kétségbe esni: "az ember maga szavaz arról, hogy mit akar enni, mégpedig azzal, hogy mit vesz le a szupermarketek polcáról" - állítja Pollan. Jó példaként a Stonyfield Farm kerül elő: tulajdonosa, Gary Hirshberg valódi biotermékei már hozzáférhetőek egy óriási élelmiszerlánc üzleteiben. És Joel Salatin is megszólal, aki virginiai birtokán önfenntartó állatbarát baromfi- és sertéstelepet vezet.
   
A filmesek ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy mekkora felelősség hárul az élelmiszeriparra, amikor egy fej egészséges brokkoli annyiba kerül, mint egy hamburger üdítővel.
   
Az ipari oldal filmben megemlített résztvevői nem kértek szót a produkcióban, de ez nem jelenti, hogy ne lendültek volna ellentámadásba. A húsipari ágazat szakszervezetei országszerte összefogtak, és munkájuk védelmében számos honlapot hoztak létre.
   
Egy élelmiszeripari szóvivő kijelentette, hogy az amerikai farmok 98 százaléka családi vállalkozás. Az ipar pedig nagyon is érdekelt abban, hogy az állatokat jó körülmények között tartsák - állította az Amerikai Farm Hivatal.
   
A Variety című mozis szaklap szerint "a Food Inc. civilizált horrorfilm a társadalmilag tudatos, a táplálkozás iránt érdeklődő és az éhes nézők számára". A cikk szerzője a választás jogát hangsúlyozva és a társadalmi összefogásra apellálva így fejezte be értékelését: "végül is, nézzük mi lett a dohánygyárakkal".