Miért nem megyünk táppénzre?
Öt százalékkal kevesebben mentek táppénzre az idei első negyedévben, mint 2008 hasonló időszakában, ami akár azt is jelezhetné, javul a magyarok egészségi állapota. A csökkenésre a modern kezelési eljárások, a korszerű gyógyszerek korában akár ez is magyarázat lehetne, de valószínűleg az esetek többségében nem erről van szó.
„Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem lehet rábeszélni egy-egy beteget, maradjon otthon a bajával" - mondja Ráthonyi Emese háziorvos. Majd folytatja: "volt például nemrégiben olyan páciensem, aki tüdőgyulladással járt dolgozni, azt mondta fél, hogy elküldik a munkahelyéről, ha hiányzik. Orvosságért jött csak hozzám: még arra sem tudtam rávenni, hogy legalább 1-2 napig feküdjön." Rátonyi doktornő szerint egyre jellemzőbb az is, hogy a kisebb egészségügyi gondjait mindenki maga próbálja kezelni, s csak akkor keresik fel a rendelőt, mikor már nem segítenek a vény nélküli szerek.
Míg a munkahellyel bírók kevesebben, addig az állás nélkül maradók egyre többen mennek táppénzre. „A passzív táppénz – amelynek 45 nap a felső határa – akkor vehető igénybe, ha valaki az állása elvesztését követő három napon belül keresőképtelenné válik" – magyarázza Molnár Barbara, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szóvivője. „A számok azt mutatják, egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel: míg a tavalyi első negyedéves adatok 24,5 ezer passzív táppénzes esetet mutatnak, addig az idei évre szóló előzetes adatok több mint ötven százalékos emelkedésről szólnak.”
A teljes cikket elolvashatja a HVG Online új egészségportálján.