Ha egyszer-kétszer választunk rosszul és kényszerülünk bele az áldozat szerepébe, az még akár szerencsétlen véletlen is lehet, de ha egy probléma folyton visszatér és ismétlődik a különböző partnerekkel, akkor már biztos, hogy önismereti kérdésről van szó. Ráadásul önmagában az, hogy véget vetünk egy gyötrő kapcsolatnak, egyáltalán nem biztosítja annak lehetőségét, hogy a következőben minden más lesz. Ezért is fontos egy külső segítő – barát, szakember – személye, aki tudatosíthatja, mi állhat a kudarcos választásaink mögött.

Negyvenes évei végén járó interjúalanyunk látszólag tökéletes házasságban élt. „A kívülállók számára minden harmonikusnak tűnt, és sokáig én is úgy éreztem, rendben van az életem. Bár mindig, a legapróbb dolgokban is a férjem akarata teljesült, úgy gondoltam, ez így természetes. Apám katonatiszt volt, nem tűrt ellentmondást, így meg sem fordult a fejemben, másképp is lehet egy párkapcsolatban élni, mint ahogy azt a szüleimnél láttam. Emlékszem a pillanatra, mikor rádöbbentem: már megint a férjem véleményét szajkózom, amivel nem is értek egyet. 26 év után elváltam; mindenki bolondnak nézett."