"Koraszülöttként inkubátorban töltöttem az első heteket, mígnem kiderült, hogy túladagolták az oxigént; ez okozta a vakságomat" - meséli Feri, a Láthatatlan Kiállítás egyik tárlatvezetője. Nyolcan állunk egy udvaron - legalábbis ezt mondják, s mi elhisszük -, valóságérzékelésünk pedig teljesen a feje tetejére állt. Talajon tapos a lábunk, fatuskóba szorult baltát tapintunk a kezünkkel és hangok vesznek minket körbe - a legnagyobb fenyegetésnek azonban az arcunk elé csapódó ágak bizonyulnak, nem készültünk fel rájuk. A  látogatók teljesen eltérően viselkednek a sötétben, ezt a tárlatvezető is megemlíti, aki saját állítása szerint három-négy hete vezet már csoportokat. Van, aki már a bejáratnál pánikrohamot kap, ahogy körbeöleli a sötét, mások ismerkedni kezdenek és egymásba kapaszkodnak, hogy horgonyt kapjanak az ismeretlenben.

Mindennapi helyszíneket járunk végig a piactól a konyhán keresztül a kávézóig. A kiállítást a teljes biztonság jegyében alakították ki: a lépcsők alig pár centiméteresek, nem találkozhatunk éles tárgyakkal és élőlényekkel sem, az "utcán" nem veszélyeztetnek minket járókelők vagy mozgó járművek. Nemcsak a csoportvezető irányítja érezhetően tapasztaltan és előretekintően a látogatókat, hanem ők maguk is segítenek a többieknek érezni a környezetüket, szóval és tapintással egyaránt. Ez azonban nem elég mindenkinek. A tudat, hogy nem lehet látni semmit, sokakat megráz, főként, ha fejükben nem képesek összeállítani a kitapintott falakból és tárgyakból a szoba vagy környezet képét.

Látássérült munka közben. Ledolgozható hátrány © Stiller Ákos

"Vannak iskolások is, akik itt csépelték egymást, nem is hatotta meg őket ez az egész" - említi Feri kérdésünkre, miként élik meg a látás hiányát. Ez a mondat csak később cseng majd vissza, amikor jó egy óra múltán meglátjuk az első fénysugarakat egy távoli függöny mögött, és meglátjuk az őszinte aggodalmat az utánunk következő látogatók szemében. Ők csak annyit látnak, hogy nehezen mozgunk a fényben és furcsa számunkra "vissza-alkalmazkodni". Legalább annyira, mint amennyire nehéz volt elfogadni az első percekben azt, hogy öt érzékünkből egyet gyakorlatilag elfelejthetünk.

Szép számmal vannak olyanok, akiknek a teljes sötétségben nem csak egy bő órán át van részük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint jelenleg 45-50 millióra tehető a vakok és további 125-135 millióra a gyengénlátók száma. A szembetegségek 90 százalékban a fejlődő országok lakóit sújtják, elsősorban a szegénység okozta vitaminhiány, illetve a szemüveg és az orvosi ellátás hiánya miatt. Felmérések bizonyítják, hogy az emberek több mint 50 százalékának lenne szüksége valamilyen látáskorrekcióra. Magyarországon durván 45 ezer ember súlyosan látássérült, 20 ezer vak; 70 százalékuk idős, a munkaképeseknek pedig csak alig egytizedét foglalkoztatják. Annak, hogy a vakok teljes életet élhessenek, legnagyobb akadálya a szegénység. Legtöbbjük csekély rokkantnyugdíjból él, kevés támogatást kapnak, számos, az életüket megkönnyítő kiegészítőt pedig nekik kell megvenniük. (Az október 15-i Fehér Bot Napja épp arra emlékeztet, hogyan lehetne segíteni a társadalomba való beilleszkedésüket és életük teljesebbé válását.)

A látássérült embereknek naponta kell megküzdeniük olyan akadályokkal, amelyeket mi sokszor észre sem veszünk. Ahhoz, hogy munkát vállalhassanak, és hozzáférhessenek azokhoz az információkhoz, amelyek számunkra természetesek, segítségre, speciális eszközökre van szükségük.

Mosolygós, életvidám, fiatal nő fogad a többek között elektronikus aláírás-hitelesítéssel is foglalkozó NetLock Informatikai és Hálózatbiztonsági Szolgáltató Kft.-nél, s olyan magabiztossággal veszi a lépcsőfokokat, vezet át az épületen, hogy egy pillanatig szóhoz sem jutok. „Nem a szememmel, hanem az agyammal látok; ha körbevezetnek egy épületben, mindent megjegyzek” – oldja pillanatnyi zavaromat. "Meg lehet érezni egy oszlopot, embert vagy bármilyen akadályt egy-két lépésnyi távolságból."

„Születésemtől kezdve aliglátó vagyok, ami indokolttá tette, hogy speciális iskolában, a debreceni Kettesy Aladár Általános Iskolában tanuljak. Ezt integráltan folytattam egy hagyományos gimnáziumban” – meséli a huszonéves Csillag Adrienn. A látási nehézségek nem vették el a kedvét a tanulástól, s ennek meg is lett a gyümölcse, mindig kitűnő bizonyítványt vehetett át. Odavan a nyelvtanulásért, 2004-ben nemzetközi felsőfokú „D” szintű angol nyelvvizsgát tett, pilanatnyilag pedig az angol jogi szaknyelv elsajátításával küzd.  És lehetőség szerint francia nyelven is szeretne hasonló eredményeket elérni. Mindemellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ötödéves joghallgatójaként különösen érdekli az alkotmányjog. Az emberi jogok között fontosnak tartja a látásfogyatékossággal élők esélyegyenlőségének érvényesülését a mai világban. Többek között ez indokolta, hogy szakmai gyakorlatát az Országgyűlési Biztosok Hivatalánál töltötte.

A vakok és gyengénlátók mellett aliglátókkal is találkozunk, akiknek megmaradt néhány százaléknyi látásuk; ide tartozik interjúalanyunk is, akinek a jobb szeme tíz százalékos. (7 százalék alatt hivatalosan is vaknak számít a látásssérült).  "Nagyítóprogram segítségével egyszerűbben, gyorsabban tudom kezelni a számítógépet" – magyarázza Adrienn. Az olvasást speciális optikai eszköz, az úgynevezett távcsőszemüveg – különleges optikai eszköz, nagy fényerejű, torzításmentes, különleges lencserendszer; valójában változtatható gyújtótávolságú teleobjektív, amely közel hozza a képet – is segíti. (Távcsőszemüveggel csak egy helyben ülve célszerű dolgozni, közlekedni nem lehet vele, annyira szűk a látótere.)

Hatezerrel több vak

Évente több mint hatezren vakulnak meg Magyarországon, főként időskori makuladegeneráció, cukorbetegség vagy zöldhályog következtében. Az esetek 75-80 százalékában ez elkerülhető lenne, ha az emberek rendszeresen eljárnának szűrővizsgálatokra.      A legnagyobb problémát az időskori makuladegeneráció, az éleslátás helyének a korral előrehaladó elfajulása okozza. Ha az elváltozást időben észreveszik, a betegség megállítható, illetve kis mértékben gyógyítható. Ehhez azonban az szükséges, hogy a 45 év felettiek rendszeresen – ha addig nem volt probléma a szemükkel, akkor 5 évente – eljárjanak szemészeti szűrésre, illetve otthon, saját maguk is ellenőrizzék látásukat. A genetikai adottságokon túl a betegségnek vannak olyan kockázati tényezői, amelyek megszüntetésével megelőzhető az öregszeműség. Ilyen például a dohányzás (ez 2-4-szeresre emeli a kockázatot), a magas vérnyomás és az elhízás. A lakosság 2-4 százaléka pedig tompalátásban szenved, amit fél százalék alá lehetne szorítani a megfelelő prevencióval.

Április óta dolgozik jogászként – az elektronikus ügyintézéshez, elektronikus cégeljáráshoz szükséges tanúsítvány-kibocsátás jogi hátterével foglalatoskodik –  az említett munkahelyen, ahol egyedüli a fogyatékosságával. „Lassabban olvasok, több idő kell egy munka elvégzéséhez, mint a többieknek” – mesél a nehézségekről, ám kollégái megértőek, türelmesek és segítőkészek. És ami a legjobb, elégedettek a munkájával, olyannyira, hogy főnöke azt tervezi, újabb látássérülttel bővíti a csapatot. Nem mindenki gondolja ezt így. Egy korábbi állásajánlatnál „az interjúztató nem olvasta végig az önéletrajzomat, így a vakságom csak az állásinterjún derült ki” – meséli, hozzátéve, hogy akkor a határozott, eltökélt fellépése ellenére sem sikerült meggyőzni őket az esetleges közös munka problámamentességéről.

A fogyatékkal élő hozzállásán is múlik, mennyire tud beilleszkedni a környzetében, hol és hogyan képes boldogulni. „Meg kell győzni a látókat, hogy képesek vagyunk elvégezni az adott munkát, még ha speciális eszközökre is van szükségünk” – árulja el Adrienn, hogy nem csak a saját boldogulása fontos a számára. Nem a levegőbe beszél, s ez abból is látszik, hogy szabadidejében az Informatika a Látássérültekért Alapítványnál végez önkéntes munkát, elsősorban a nemzetközi számítástechnikai és kommunikációs tábor szervezésében. A tábor legfőbb célja ugyanis, hogy a vak és gyengénlátó fiatalok minél hamarabb megismerkedjenek a számítógépekkel, megtanulják a használatukat, hasznosításukat.

A nemzetközi tábor – amelyen 2000 óta vehetnek részt a magyar látássérültek is – a legújabb fejlesztésű speciális szoftvereket, számítástechnikai segédeszközöket mutatja be, valamint olyan külföldi továbbtanulási lehetőségeket, egyéb módszereket, amelyek megkönnyítik a fogyatékkal élők társadalmi integrációját. Mivel sok magyar látássérült csak szakmunkásként – masszőrként, virágkötőként vagy kosárfonóként – képes boldogulni, célunk, hogy minél több fiatal számára elérhető legyen ez a tábor, a továbblépéshez szükséges tapasztalatok megszerzése  – fűzte hozzá Adrienn.

Kulcsár Hajnal – Bari Máriusz