A szabály: ha dörög, menjünk fedett helyre – mondja Mary Ann Cooper, a chicagói Illinois Egyetem villámcsapásból eredő sérüléseket vizsgáló programjának igazgatója. A NOAA (amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszféra Hivatal) szerint minden évben körülbelül 50 ember hal meg villámcsapás következtében, a legtöbb villámcsapással kapcsolatos sérülés a nyári hónapokban fordul elő.

A legtöbb ember komolyan alulbecsüli a villámcsapás veszélyét és fogalmuk sincs, hogyan és hol keressenek menedéket – magyarázta Cooper, aki szorosan együttműködik a NOAA időjárásszolgálatával egy villámcsapással kapcsolatos oktatási programban. Már akkor is lehet villámlás, amikor még nem is esik, és az esőzés helyétől akár 16 kilométernyire is becsaphat a villám.

"A közvetlen villámcsapás leggyakrabban olyan személyeket ér, akik exponált helyen tartózkodnak, mint például: hegytetőn, hegygerincen, sík, szabad terepen, nagyobb vízfelületen, ilyenkor az ember a villámhárító szerepét tölti be, és magához vonzza a villámot " - mondta  el a hvg.hu-nak Bozó László, az Országos Meterorológiai Szolgálat elnöke. A szakember szerint a villámcsapás leggyakrabban égési sérülésekkel jár együtt, de olykor halálos is lehet: több tízezer Volt futhat át ilyenkor a szervezeten, ami a másodperc töredéke alatt tönkreteheti a belső szerveket, a szív működését pedig megbéníthatja.

Íme néhány tanács, amelyek betartásával javíthatunk az esélyeinken. Ha hosszabb időt tervezünk a  szabadban tölteni, derítsük fel, milyen menedékek vannak a közelben, ha meghalljuk a dörgést. Egy ház, iskola vagy nagyobb épület a legjobb választás, a nádtetőt inkább kerüljük el.  A NOAA adatai szerint a legtöbb végzetes villámcsapás a szabadban történik.

Ha már fedett helyen vagyunk, maradjunk távol a vezetékes telefonoktól (a mobiltelefonoktól nem kell), számítógépektől és olyan elektromos berendezésektől, amelyek bevezethetik az áramot az épületbe. Ha a villám belép egy épületbe, gyakran a villamos-, telefon- vagy vízvezetékeken keresztül teszi. Meglepő módon a vezetékes telefonok képezik a fedett helyen keletkező sérülések vezető okát – mondta el Cooper.

Ha vihar esetén nem tudunk bejutni egy épületbe, keressünk menedéket nem vászontetős autóban, buszban vagy teherautóban. Zárjuk be az ablakokat, s ne érintsük meg a fémrészeket - ez nyújtja a legnagyobb védelmet. Várjunk 30 percet az utolsó villámlást vagy mennydörgést követően, mielőtt elhagyjuk menedékünket.

Kerüljük az exponált helyeket, például a hegycsúcsokat, hegygerinceket, vagy a szabad, sík területeket, a nedves talajt, patakokat, vízeséseket és azonnal hagyjuk el a vízfelületeket (rövidre zárási lehetőség). Hagyjuk el minél előbb a kiugró sziklákat, a kis odúkat és barlangokat. (Csak akkor keressünk védelmet barlangban, ha abban a bejárattól, a tetőtől és a falaktól legalább 1,5 méter távolságra lehetünk.) Mélyedésbe is csak akkor bújjunk, ha az legalább 1,5 méter mély.

 Ha a szabadban ragadtunk, és van a közelben fal, használjuk ki az általa nyújtott védőzónát. A fal magassága legyen legalább a testhossz nyolcszorosa, a faltól való távolság pedig legalább egy testhossz. Az is segíthet, ha le guggolunk (zárt lábakkal és térdekkel, hogy csak egy ponton érintkezzünk a környezettel), lehetőség szerint 10-30 cm vastag szigetelőréteget téve a talpunk alá (ruha, esőköpeny, száraz kő).

Ha a kirándulás során van nálunk alumínium mentőfólia, terítsük testünkre úgy, hogy az a talajjal ne érintkezzen. Az emberi test elektromos ellenállása csekélyebb és felülete nagyobb, mint a fémből készült felszerelési és használati tárgyainké, így a villámhárító hatása nagyobb. Ezért nem szükséges megválnunk fémtárgyainktól, amelyek rendszerint fontos használati eszközök.