Kényszeres vásárlás: hogyan uraljuk a pénzt?
Sokan nem tudják leküzdeni gyakran jelentkező vásárlási kényszerüket, megveszik a fölösleges dolgokat is, ha kell, adósságba verik magukat. Szakembereket faggattunk e szenvedélybetegség veszélyeiről, az érintettek kilétéről és a segítség módjáról.
Négy új cipő, hozzáillő táskák, három nadrág, néhány blúz és szoknya, ékszerek, kiegészítők, parfümök – készít gyors mérleget az elmúlt hónap „csupa létfontosságú terméseiből” a 29 éves Ágnes, aki saját bevallása szerint imádja a szép dolgokat, ezért vásárolgat. Annak ellenére, hogy az összevásárolt holmik csupán egy részéről került le eddig az árcédula, nem gondolja, hogy megálljt kéne parancsolnia szenvedélyének. Inkább spórol máshol – mondja –, csak hogy jusson új holmikra; hogy meddig képes finanszírozni hóbortját, azt egyelőre ő sem tudja.
Kényszeres vásárlás. Az emberi kontaktus illúzióját kelti © Végel Dániel |
"A szenvedély része az életünknek, akkor van gond, ha már uralja az embert, képtelen kontrollálni a viselkedését, kiszorít más tevékenységet, és sérülnek az egyén kapcsolatai; módosult tudatállapot figyelhető meg a betegnél: a cselekvés ideje alatt mintha kilépne a valóságból, ebben az értelemben egyfajta menekülést jelent a szenvedély" – mondta el a hvg.hu megkeresésére Demetrovics Zsolt, az ELTE addiktológusa, pszichológusa.
Szerinte bárki kerülhet ilyen helyzetbe: a szenvedélybetegségeknél – beszélhetünk kémiai, illetve viselkedési addikcióról, az előző például az dohányzás, míg az utóbbi csoportba sorolható a szerencsejáték-függőség, az evési zavarok, a szexuális addikciók, illetve a kényszeres vásárlás – a függőségek hátterében nincs általános személyiségzavar. Csupán kontrollvesztésről van szó: a viselkedés feletti kontroll elvesztése a központi tünet. Számos szenvedélyünk legfeljebb furcsaságszámba megy, ha amúgy nem károsítja sem a személy, sem pedig környezete életvitelét – hiszen mindenkinek van valamilyen bolondériája –, de ha valaki naponta látogatja a szerencsegépet, vagy haszontalan dolgokra költ milliókat, az már kóros. A kényszeres vásárló ellenállhatatlan és mindent elsöprő vágyat érez arra, hogy vegyen valamit, gyakran olyasmit, amire nincs is szüksége.
„Amikor már nem mi irányítjuk a tevékenységet, hanem az irányít minket, minden bizonnyal szenvedélybetegséggel van dolgunk” – magyarázta a hvg.hu-nak Dobos Emőke klinikai szakpszichológus, aki szerint a fiatal felnőttek, különösen a nők a legyakoribb áldozatok. Míg a szerencsejáték a férfiak eszét veszi el, a vásárlási kényszer kifejezetten a gyengébb nemre jellemző. A lakosság közel nyolc százalékát érintheti élete során ez a betegség.
Az egyén életére, személyiségére destruktív hatással lévő költekezés hátterében különféle okok húzódhatnak meg – így a klinikai szakpszichológus –; a leggyakoribb, hogy tárgyi dolgokkal akarunk valamilyen érzelmi hiányállapotot pótolni. Egy magányos ember számára maga a paradicsom lehet egy bevásárlóközpont, hiszen az emberi kontaktus illúzióját kelti, látszólag társaságban, emberek között van, még ha ezek nem is személyes kapcsolatok. Akkor már általában nagy a baj, ha a páciens életében ez az egyetlen társasági forma, nincsenek barátai, párkapcsolata. A negatív érzelmi állapotok, mint például a túlsúlyosság érzése, az unalom és igen gyakran a stressz és a depresszió is kiválthatja a kóros szenvedélyt.
A könnyelmű pénzköltésre, adósságfelhalmozásra hajlamos pácienseknél gyakran lehet felfedezni szociális gátlást is. Önértékelési problémák elfedésére is szolgálhat a vásárlás szenvedélye, értékes és különleges tárgyak vagy holmik birtoklása ad magabiztosságot a lelkileg sérült egyénnek. De a referenciacsoport (akik az ember attitűdjeire vagy magatartására közvetlen vagy közvetett hatással vannak), a munkatársak is nyomhatják efelé: mindig a legújabb divat szerint kell megjelenni, divat lett márkás, drága dolgokat birtokolni.
A hitelkártya fogságában | |
A kísérletben részt vevő önkéntesekről MRI-felvételeket készítettek, miközben csokoládé és más áruk képeit láthatták, majd pár másodperccel később felvillantak a képernyőn az árak is. Ezután megkérték a résztvevőket, döntsék el, megveszik-e az árut. Az időzítéssel így a tárgy iránti vágy és a költekezéssel kapcsolatos figyelmeztetés világosan elkülönült egymástól. Ha a páciens akarta a tárgyat, az agy egyik kéreg alatti dúcának területe villant fel. Amikor megjelent a magas ár, egy jól körülírt agykérgi területet aktivált, és a többit hatástalanította. A kutatók így előre meg tudták mondani a kísérlet kimenetelét. A kísérlet azt is kimutatta, hogyan csapja be az agyat a hitelkártya (azt az érzést keltve, hogy van pénzünk), és hogyan ösztönzi az embert további vásárlásra. |
A kényszeres vásárlókat az újra és újra fellángoló, ellenállhatatlan vágy jellemzi, az átmeneti megnyugvást újabb roham követi. Vásárlás közben jellemzően izgatottak és feldobottak, utána azonban a szomorúság, a bűntudat és az önvád uralkodik el rajtuk. Valamennyi kényszer lényege: annak ellenére, hogy a beteg tisztában van azzal, hogy rossz, amit csinál, olyan belső feszültség van benne, amit csak a szenvedély "tárgyával" tud csökkenteni. Azonos tapasztalatokról számol be az addiktológus és a klinikai pszichológus is annak kapcsán, hogy általában a beteg ember környezete figyel fel a problémára, illetve mutat rá arra, hogy valami gond van. A beteg hajlamos ugyanis újabb és újabb magyarázatokat adni a viselkedésére, "még ezt most utoljára megveszem, mert rosszkedvű vagyok", sőt, sokszor azt sem érzékeli, hogy problematikus a viselkedése. Ritkán ugyan, de arra is van példa, hogy a beteg magától kér segítséget, esetleg a kényszer – már egy vasa sincs, ám a törlesztőrészleteket fizetni kellene valamiből – viszi rá.
A segítséget pedig érdemes szakemberre bízni. "A személyiséget gyógyítjuk, a mélyben rejlő problémákat egyén-, illetve tünetfüggő terépia segítségével tárjuk fel" – mondja Dobos, aki inkább a pszichoterápia híve, mintsem a gyógyszereké, de nem zárja ki, hogy olykor ez utóbbira is szükség lehet. Fontos, hogy nem a tünet kontrollálását tanítják meg a betegnek: akkor csak más szenvedélyre váltana.
Előfordul, hogy magától is elmúlik az addig leküzdhetetlennek hitt vágy, ha a beteg életében valamilyen pozitív változás következik be. De a legszomorúbb, ha valaki az egész életét így szenvedi végig: mindig akad olyan, aki "megmenti" azzal, hogy pénzt ad neki.