Több mint harminc százalékkal nőtt a Malév törzsutasainak száma az elmúlt évben – adta hírül a napokban sajtóközleményben a légitársaság. A százezredik törzsutast százezer bónuszponttal jutalmazták, s ez valóban nem kevés. Kérdés azonban, hogy érdemes-e egy átlag utazónak (azaz aki nem a cége megbízásából repül általában) igyekeznie, hogy bekerüljön a Malév „elitklubjába”.

Malév törzsutassá úgy válhatunk, ha belépünk a Duna Clubba. Ehhez nincs szükség semmi másra, mint egy belépési nyilatkozatra. Ettől kezdve gyűjthetjük a pontokat egyenlegünkön, abban a reményben, hogy egyszer majd kedvezményekre válthatjuk azokat. A pontokat utazásért kapjuk leginkább, viszont nem csak a Malév járatain tudjuk beszerezni őket, hanem egyéb, úgynevezett partner légitársaságok járatain is. Ilyen például a British Airways, az American Airlines, a Finnair, az Iberia vagy a Japan Airlines. Sőt, pontot gyűjteni a légitársaságokon kívül a törzsutas klub partnereinél autóbérléssel, szállás igénybevételével vagy akár benzin tankolással és hitelkártya használattal is lehet.

A bonyodalom azonban csak itt kezdődik. A pontjóváírások ugyanis kettős rendszerben működnek, tehát egy-egy utazás alkalmával kaphatunk bónusz- illetve club-pontokat is. A bónusz-egyenlegről használjuk pontjainkat akkor, mikor ingyen repülőjegyet váltunk, vagy upgrade szolgáltatást igénylünk, például turista osztályra váltott jegyünket business osztályon óhajtjuk felhasználni. A club pontok pedig klubtagságunk besorolását határozzák meg, hiszen a jóváírt bónuszok szempontjából nagyon nem mindegy hogy basic, blue, silver, gold, avagy platina kártyás klubtagok vagyunk-e. Minél előkelőbb besorolást élvez valaki, annál nagyobb szorzóval számítják bónuszpontjait. Lényeges megjegyezni, hogy míg bónuszpontot minden repülésre kapunk, club pontok csak bizonyos árkategóriás jegyekre járnak, vagyis a legolcsóbb, internetes áron vásárolt jegyért az esetek többségében nem.

A pontszámítás alapja a repült mérföldek száma, így például egy Budapestről induló átlagos európán belüli kiruccanás normál turista jeggyel 990-1540 bónuszpontot hozhat a konyhára alap szinten. A business osztályos jegyek 150%-ot érnek pontokra átszámítva, és ott van még a szintszorzó is, melyre már fentebb utaltunk. Ha gold kártyás klubtagok vagyunk, akkor az eddig kiszámítottakat még megfejelik 25%-al. Így egy hosszú távú járat esetében (például New York), business osztályon előkelő klubtagságival begyűjthetűnk kb. 12.000 pontot. Ehhez a tekintélyes pontszámhoz azonban már jó sokat kellett ezt megelőzően is repülnünk.

A Malév 2007 április elseje óta tagja a oneworld légiszövetségnek, a földi szférában viszont egyenlőre nem tolonganak a partnerek. Stabil szövetségesei között van bank, amellyel közös hitelkártya konstrukciót hoztak létre, illetve több szálloda és két autókölcsönző cég is. A szállodák esetében alkalmanként (tehát nem éjszakánként!) általában 500 vagy kevesebb bónuszpont gyűjthető, míg a Duna klubtagok 5% kedvezményt érvényesíthetnek a fizetéskor. Az autókölcsönzőknél is 400 pont gyűjthető alkalmanként, és tagsági szinttől függően különböző százalékban kapunk árkedvezményt náluk, ha autót bérelünk.

A Duna-Club honlapján szereplő táblázatokból kiszámíthatjuk, hogy mennyi pontra van szükségünk a kívánt útícél eléréséhez. Eszerint egy Budapest-Helsinki oda-vissza például 34.000 pont, ha mindezt nem Malév járattal repüljük, hanem  az amúgy partner Finnairrel, akkor még több. Amúgy a többi légitársaság sem sokkal nagyvonalúbb a pontok felhasználását tekintve. Az igazi különbség leginkább ott érhető tetten, hogy míg a Lufthansának száznál is több földi pontgyűjtő partnere van (repülőtéri boltoktól kezdve banki szolgáltatókon keresztül egészen mobiltelefon társaságokig), addig a Malévnek mindösszesen nyolc, vagyis utazhatunk serényen, mire összekaparunk egy jó kis bónusz-útra valót.