Michele Rucci és kollégái egy trükk segítségével állapították meg, mire is szolgál az önkéntelen szemmozgás, amelynek okáról több mint ötven éve vitatkoznak a kutatók. Korábbi kísérletek azt mutatták ki, hogy az ide-oda vándorló pillantás megakadályozza egy kép elhomályosodását. Más tudósok viszont azt állították, hogy az önkéntelen mozgás segít a finom részletek észlelésében.
 
A kutatók az utóbbi feltételezést akarták ellenőrizni, mégpedig úgy, hogy a teszt résztvevőinek olyan képeket mutattak, amelyeken egy szürke háttér előtt ferde zöld vonalak voltak, vagy vékonyan, vagy vastagon húzva. Egyidejűleg egy kamera felvette a kísérleti személyek szemmozgását. A legfinomabb szemmozdulatokat egy számítógépes program segítségével úgy egyenlítették ki, hogy a mutatott képeket a szemmozgással ellenkező irányba tolták el. Ennek nyomán a kísérletben résztvevő személyek a finom részleteket rosszabbul látták. A kísérlet résztvevőinek minden alkalommal meg kellett mondaniuk, milyen irányúak voltak a vonalak a szürke háttér előtt.
 
A vastag vonalaknál sikerült a pontos irányt meghatározni, függetlenül attól, hogy a szemmozgást kiegyenlítette-e a számítógép, vagy sem, viszont a vékony vonalak esetében sokkal nehezebben tudták megadni a pontos irányt, amikor a komputer közbeavatkozott. Ebből az is következik, hogy az emberi látás nem úgy működik, mint egy kamera esetében, ahol felvesz egy képet és elemzi. Az emberi látás folyamatát befolyásolja, hogy mit látunk, hangsúlyozta a Nature online változata szerint az amerikai kutató, Michele Rucci.