A víztisztításhoz használt vegyületek, élükön a klórral, különböző melléktermékeket hoznak létre az eljárás során, ezek legismertebbike a trihalometánok elnevezésű vegyületcsoport.
 
Ott ahol a víz trihalometán-szintje meghaladja a 49 mikrogrammot literenként, a húgyhólyagrák kockázata kétszerese azokhoz a háztartásokhoz képest, ahol a THM-szint 8 mikrogramm alatti. A szakemberek rámutatnak, hogy a fejlett országokban a THM-szint 50 mikrogramm körül mozog literenként.
 
A kísérlet során 1209 húgyhólyagrákban szenvedő nőt és férfit hasonlítottak össze 1270 olyan férfivel és nővel, akik mentesek a betegségtől, és azt vizsgálták, mennyire érintkeznek a mindennapokban klóros vízzel, és mennyit fogyasztanak belőle. Kiszámították, hogy azoknál, akik klóros vizet isznak, 35 százalékkal nagyobb a húgyhólyagrák kockázata, mint azoknál, akik más folyadékot fogyasztanak. Még döbbenetesebb, hogy az uszodába járóknál e rák kockázata 57 százalékkal nagyobb.
 
"Ha az eredményeket más vizsgálatok is igazolják, akkor ennek a megfigyelésnek messzemenő közegészségügyi következményei lehetnek a víztisztítási eljárásokra nézve" - összegezték véleményüket a kutatók az American Journal of Epidemiology című járványtani szakfolyóiratban.