A madarak és az ember influenzavírus-kötőhelyei kémiailag meglehetősen különböznek, ez az oka annak, hogy a H5N1 madárinfluenza-vírus, amely sok tízezer baromfit pusztított el, eddig csak mintegy kétszáz személyt betegített meg. Egy influenza-világjárvány kitöréséhez többek között az szükséges, hogy egy madárinfluenza-vírus szert tegyen arra a képességre, hogy emberi sejtekhez (is) képes legyen kötődni, hiszen ez a fertőzés egyik alapfeltétele. Ezt a vélekedést támasztja alá, hogy a korábbi influenza-világjárványok, részben vagy teljesen madáreredetű vírusaiban, legalább két speciális mutáció kellett ahhoz, hogy képesek legyenek embereket hatékonyan fertőzni.

A mostani vizsgálat hasonló folyamatot mutatott ki: azok a H5N1 vírustörzsek, amelyek humánsejtekhez (is) tudtak kötődni, a bekövetkezett mutációk miatt pontosan meghatározott helyeken más aminosavakat tartalmaztak, mint azok a H5N1 vírusok, amelyek csak madársejtekhez tudtak kapcsolódni. A kutatások most közzétett eredményei azt bizonyítják, hogy a H5N1 vírus genetikai anyaga folyamatos változtatásával képes olyan variánsok létrehozására, amelyek jól kötődnek humánsejtekhez. Ezzel együtt pedig ismertté váltak azok a konkrét szerkezeti változások, amelyek az emberhez való alkalmazkodásért felelősek, így a jövőben megjósolhatóvá válik egyes H5N1 vírustörzsek veszélyessége. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például, ha valahol találnak egy madárinfluenzában elhullott vadmadarat, a kórokozó fehérjéinek analízisével meghatározható, hogy az emberre különösen veszélyes variánsról van-e szó.

A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a vadmadarakban, a háziszárnyasokban és megbetegedett emberekben egyaránt továbbra is folytatni kell a H5N1 vírusok kimutatását, izolálását, lehetőleg a kórokozó egész elterjedési területén és az izolátumokban keresni kell az emberre veszélyes mutánsokat.