Ma kezdődnek az olimpia vitorlás versenyei vegyes magyar esélyekkel. Inkább a középmezőny, mint az éremszerzés lehet reális, de a laseres Berecz Zsombor meglepetést is okozhat. Nagy titkok nincsenek, egyik-másik osztályban egyértelmű esélyesek szállnak vízre, de mindenhol a hagyományos vitorlás nemzetek versenyzői az esélyesek, kevés az esély a Sydney-i „osztrák csodára”.
A vitorlás olimpiák legnagyobb bajnoka a dán Paul Elvström, aki mind a négy aranyát egyszemélyes osztályban nyerte, őt követi a jelenkor „mágusa”, a brit Ben Ainslie 3 arannyal és egy ezüsttel, a (kelet)német Jochen Schümann, a szovjetorosz Valentin Mankin ugyanilyen gyűjteménnyel, majd öten következnek két arany és egy ezüstéremmel (a brit Rodney Pattison, a brazil Torben Rael és Bruno Prada, az amerikai Mark Reynolds és a norvég Magnus Konow). Az elitklubból már csak Ainslie és a brazilok versenyeznek olimpiai osztályban is. A nemzetek között egyértelmű a brit fölény 25 arannyal, őket követi az USA, Norvégia, Dánia, Franciaország és Spanyolország 19,17,12, iletve 11-11 arannyal. az éremtáblázatra még éppen felfér Magyarország a Detre fivérek (Detre Diána édesapja a kormányos Detre Szabolcs) moszkvai bronzával.
A ma kezdődő olimpiai vitorlásversenyeket értelemszerűen nem Londonban a Temzén, hanem a dél-angliai Portland előtti Weymouth-öbölben rendezik az eddigi tapasztalatok alapján meglehetősen extrém körülmények között. Erre a partszakaszra ugyanis stabilan kemény szelek és a tavi versenyzők számára nehezebben kezelhető hosszú és magas hullámzás (swell) jellemző. Kérdés, persze, ki számít manapság tavi versenyzőnek, hiszen bárki bárhol felkészülhet a tengeri körülményekre is?
A magyarok közül elsőként a szörfös Detre Diána száll vízre, majd hérfőn Berecz Zsombor, kedden pedig Gádorfalvi Áron kezdi meg a versenyzést az olimpiai vitorlásversenyeken.
Vitorlázásban összesen 63 nemzet kvalifikált a londoni olimpiára, 32 európai nemzet, közöttük a 3 magyar versenyző. Összesen tíz aranyérmet osztanak ki hat férfi (illetve vegyes) és négy női osztályban – az elsőt augusztus 5-én a csillaghajó és a finn osztályokban, az utolsó augusztus 11-én a női elliot osztályban. Az olimpiai osztályokat általában a játékok előtt 5-6 évvel választja ki a Nemzetközi Vitorlás Szövetség (ISAF), tehát egy-egy osztály olimpiai szereplése korántsem örökérvényű, minden választáson és előtte nagyon kemény lobbiharcok folynak. Londonban a hat férfi osztály a két egyszemélyes (a nehézsúlyú finn, és a könnyűsúlyú laser), a hagyományos egytestű kétszemélyes (a 470-es), a modern kétszemélyes szkiff (49-es), a tőkesúlyos csillaghajó és az RS:X szörf. A nők 470-essel, egy kisebb vitorlájú laserrel, ugyancsak szörffel és a háromszemélyes tőkesúlyos eliottal versenyeznek.
Az olimpián elvileg minden fajta – azaz egytestű, többtestű, uszonyos, illetve tőkesúlyos – hajónak kellene szerepelnie a játékokon, ezt az elvet azonban már jó ideje figyelmen kívül hagyják és a látványosság, s így a televíziós közvetíthetőség az első számú szempont – meg persze a pénz. Így lehet például még mindig olimpiai szereplő a csillaghajó osztály, amely rendkívül erős – és dollárokkal bőven ellátott - amerikai befolyással rendelkezik, holott tervezése alapján már – a sok-sok megújulással együtt is - rég elavultnak számít. Igaz, Rióban már nem is szerepel a műsorban. Sőt, a kéttestű hajót, a tornádót már Londonra kiszavazták a programból.
De térjünk vissza a portlandi vizekre, kik lehetnek a favoritok a különböző hajóosztályokban? Nagy titkok nincsenek, alapértelmezésben a házigazda britek – a vitorlás olimpiák legeredményesebbjei összesen 25 bajnoksággal, 15 ezüst és 11 bronzéremmel –, akik most is bombaerős csapattal szállnak vízre. Náluk szerepel a jelenkori vitorlázás legeredményesebb versenyzője a finnes Ben Ainslie - csak mihez tartás végett: szponzora a Morgan Stanley, a világ egyik legnagyobb befektetési bankja -, aki eddig számos világ- és európabajnoki címe mellett 3 olimpiai aranyat és egy ezüstöt vitorlázott össze (ezzel egyébként éppen csak elmarad minden idők legeredményesebb olimpiai vitorlázójától, a dán Paul Elvströmtől, aki négyszeres bajnok – most megelőzheti). A briteknek, ha kijön a lépés 3-4 aranyat is bezsebelhetnek, de ugyanez igaz az ausztrálokra is.
Ugyancsak nagyon erősek a skandinávok, az amerikaiak, az ausztrálok, a brazilok, a spanyolok és a franciák, vagy az izraeliek. Ez persze csak a múlt és a legutóbbi világversenyek alapján kialakult kép, a különböző osztályokban olyan erősek az olimpiai mezőnyök, hogy a kijutottak közül kis túlzással bárki nyerhet. Az olimpiákon ugyanis országonként csak egy versenyző indulhat szemben a többi világversennyel, ahol több is, akik aztán el is hozhatják akár az első két-három helyet is (finnben például a britek 4-5 nagyjából azonos tudású versenyzővel állnak fel egy VB-n, vagy EB-n. Emlékezetes az osztrákok Sydney-i szereplése, ahol általános meglepetésre a tíz osztályban két első helyet szereztek.
Nézzük a három „magyar” osztályt. Mindhárom magyar versenyző rutinosnak nevezhető, egyikük sem az első olimpiáján indul. A női szörfben induló Detre Diána már Pekingben a 27 tagú mezőnyben 22. lett, most ennél jobbat vár önmagától, az első tíz azonban nagy bravúr lenne. Az osztályban az izraeli, brit, olasz, új-zélandi, a spanyol és francia versenyzők harca várható az aranyért. Pekingben kínai versenyző nyert. A férfiaknál Gádorfalvi Áron ötödik olimpiáján indul, Pekingben 19. lett a 35 induló közül, ez eddigi legjobb eredménye, ennél rosszabbra senki sem számít, sőt. Ellenfél itt is van bőven, a görög, a brit, az izraeli, a spanyol, a francia, a brazil, vagy a hong kongi versenyző közül bárki bejöhet – és rajtuk kívül is.
A laseres Berecz Zsombornak tűnnek a legjobb esélyei „nagyot dobni”, hiszen vele a mezőny legeleje is komolyan számol, közös edzőtáborozásokra hívják, ő már a szűk elit tagja, világkupa versenyt is nyert már. Első olimpiáján Pekingben 29. lett 43 hajó közül, Londonban összejöhet az éremfutam is, azaz az első tíz hely valamelyike. Az osztály favoritja az ausztrál Tom Slingsby, a legutóbbi világbajnok, de jó lesz a horvát, az új-zélandi, a brit (a címvédő Paul Goodison), és talán az osztrák hajó is.
A többi osztály közül a finn és a férfi 470 aranyérmét akár előre is oda lehetne adni Ben Ainslie-nek, illetve az ausztrál Mathew Belcher/Malcolm Page kettősnek, olyan egyértelmű a fölényük saját mezőnyükben. Pedig pont ez a két osztály, amelyekben hagyományosan a legszorosabb a mezőny, e két hajó mögött nagyon változatosan alakulnak a helyezések a világversenyeken, igaz, a 2-25. helyezettek azért többnyire ugyanazok, csak a sorrend cserélődik. Itt holland-francia-izraeli-horvát-spanyol kardozás várható az érmekért. Bár a női 470-esben nincsenek ilyen egyértelmű egyeduralkodók, az azért beszédes, hogy a tavalyi világbajnok spanyol hölgyek idén nem jutottak előrébb a tizedik helynél, Némi holland fölényt azért mutat, hogy az elmúlt tíz világbajnokság felét ők nyerték. Erősek a spanyolok, az izraeliek, a görögök, a franciák, a németek, az új-zélandiak és az amerikaiak, meg persze a britek. Férfi 49-esben visszatért a Volvo Ocean Race földkörüli versenyhajózásból a spanyol Iker Martinez/Xabier Fernandez spanyol páros, s ezzel azonmód be is jelentkeztek az aranyra. Athénban nyertek, Pekingben másodikak voltak a dánok mögött, mindenképpen nagy esélyesek.
A rendezők öt versenyterületet jelöltek ki úgy, hogy a partról is követni lehessen a futamokat. A tíz hajóosztályt ezen az öt pályán osztják el, tehát nem ugyanazon a vízterületen tolong mind a tíz osztály, azaz 400 hajó. A különféle hajóosztályok nem egyforma sorrendben kerülgetik az alkalomszerűen, a széliránytól függően elhelyezett bójákat, egyes osztályoknak egyféle, előírt alakú pályát tűznek ki, másoknak ma ilyet, holnap olyat.
A versenyeken általában 10+1 futamot rendeznek, kivéve a 49-es osztályt, amelyben 15+1 futam után hirdetnek győztest. A +1 futam az éremfutam, amelyben csak a 10 megrendezett futam utáni sorrend első 10 helyezettje állhat rajthoz – úgy, hogy az első tíz futamból a két legrosszabb eredményt nem veszik figyelembe, azaz kiesik. Az éremfutamban elért helyezés viszont duplán számít, kiejteni pedig nem lehet.
| Méterek, tonnák és királyok |
A vitorlázás az egyik legstabilabb olimpiai versenyszám, összesen kétszer – az első és a harmadik olimpiáról – hiányzott, talán a legnagyobb átalakuláson átesett sportág. A mai olimpiai vitorlás versenyek csak annyiban hasonlítanak a korabeli versenyekhez, hogy ezeket is, azokat is széllel hajtott közlekedési eszközökkel, vízen futják. Korábban csak kevés osztályban nagy létszámú csapatok versenyeztek, nehézkes hajókkal, a legutóbbi játékokon sokkal inkább a könnyű gyors, látványos – és így a televízió számára is sokkal jobban eladható – versenyhajók szerepelnek. Ennek látszólag ellentmond, hogy a legtöbb hajóosztály az 1920-as olimpián szállt vízre, Antwerpenben 14 osztályban, 1900-ban Párizsban pedig 8 osztályba versenyeztek. A sok hajóosztály azonban úgy alakult ki, hogy egy osztály különböző verzióiban is osztottak érmeket, így Antwerpenben valójában csak 8 osztály indult. További érdekesség, hogy a hőskorban sokkal szabadabban sorolták osztályokba a vitorlásokat, az első újkori olimpián még súly alapján (a legkisebb 0,5 és 1 tonna közötti, a legnagyobb 20 tonna feletti volt), majd hossz alapján határozták meg az osztályokat – így is nevezték őket: 0,5-1 tonnás, 3-10 tonnás vagy 10 méteres, 12 méteres. Az első, a maiakhoz hasonló osztály 1948-ban Londonban jelent meg, ez az azóta folyamatosan szereplő finn dinghy volt (ma nehézsúlyú egyszemélyes osztálynak is nevezik). A vitolázást nem véletlenül nevezik "úri sportnak", hoszú olimpiai története sorántöbb király és trónörökös vett részt a versenyeken. Közöttük Zsófia spanyol királyné 1972-ben, Krisztina spanyol infánsnő 1988-ban, V. Harald norvég kirány háromszor is -1964 és 1972 között - indult, I. János Károly spanyol irály ugyancsak 1972-ben, Fülöp spanyol trónörökös pedig 1992-ben (6. helyet szerzett), vett részt az olimpiai vitorlás versenyeken. II. Konstatntin görög exkirály 1960-ban Rómában, V. Olaf norvég király pedig 1928-ban Amszterdamban olimpiai bajnoki címet nyert. |
