„Mi, akik benne élünk az olimpiák csodálatos világában már 1992 tájékán is éreztük a bajt, hiszen a sport már akkor sem kapta meg azt a kiemelt figyelmet és támogatást, amit megszoktunk évtizedeken keresztül” – fejti ki Molnár Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója a hvg.hu-nak. „Az olimpia a világ életében nagyon fontos esemény, és ezekre a sikerekre olyan figyelmet fordítanak, mint mi a rendszerváltást megelőző időszakban, hiszen mindig a világ élvonalához tartoztunk. Aztán Barcelonában elkezdtük a csodákat gyártani, 11 aranyat hoztunk haza és ez elég volt ahhoz, hogy mindenki elfeledkezzen arról, milyen körülmények között működik a magyar élsport.”

„Aki az állapotainkról akar képet kapni, az jöjjön le a Jégszínház alagsorába és nézze meg, hogy a Központi Sportiskola versenyzői, milyen körülmények között öltözködnek – teszi hozzá Molnár Zoltán. „Annyit mondhatok, hogy én biztos nem engedném le a gyerekemet oda. Magam is itt voltam atléta a ’60-as ’70-es években, azóta csak annyi változott, hogy kevesebb csempe van a falon. És egy kiemelt létesítményről beszélünk.”

A Madárfészek © MTI

Az ember nézi a Madárfészket Pekingben. Egy modernkori Colosseum, ahol a magyar gladiátoroknak nem sok babér terem. 91 ezer ember moraja, kiáltása az egekig tudná emelni, de erről álmodni sem mer, mert a sportok királynője évek óta zárva tartja előtte ötkarikás kapuit.

„A 21. században már nem lehet a ’60-as évek színvonalán lévő öltözőkben, pályákon edzeni” – figyelmeztet Schulek Ágoston, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke. „Olyan atlétikai pályák vannak, ahol a fű felveri a salakot, nem csoda hát, ha a gyerek nem jön le, a szülő meg joggal nem küldi. Pláne, ha mindezért fizetnie is kell. Az atlétikában nagyon sok fiatal tehetség van, de amikor eljutnak a harmadikos gimnazista korig, a szülő jelzi, hogy a továbbtanulás érdekében abba kell hagynia a sportot. Amíg nem biztosítjuk azt, hogy a versenyzőknek jó körülmények között megérje sportolni, az edzőnek megérje edzősködni, addig nem jutunk előre.”

Mindenki érmet várt tőlük © MTI

„Tőlünk mindenki érmet vár, de sokan nem tudják, hogy milyen feltételek mellett készülünk – fakad ki Benát Zoltán a női tőrözők szövetségi kapitánya. Évek óta egyenlőtlen harcban állunk az ellenfeleinkkel. Ha nagyon erős példát akarnék felhozni, akkor azt mondanám, ez olyan, mint amikor az egyik golyószóróval támad, a másik meg kőbaltával. Elképesztő előnyben van a világ velünk szemben, csodálom az edzőket, a versenyzőket, akik még így is tartani tudják a lépést vele.”

„A sport egy kicsit olyan, mint az ország, tele van dilemmával, orientációs kérdésekkel, érdemes-e áldozni, lehet-e kevesebb befektetéssel előrébb jutni” – állapította meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Pekingben. Nem azt mondom, hogy értékválságban, de mindenképpen egy átalakuló értékvilágban vagyunk, s ez a sportban is látszik. Ezt nem lehet különválasztani. Nincs két Magyarország, hogy mondjuk, az egyik oldalról az ország bizonytalankodik, merre menjen, mi az érték és mi nem, közben pedig van a sport világa, amely nem bizonytalankodik. Ők is bizonytalankodnak, ők is azokkal a problémákkal küszködnek, amivel az ország.”

„Tudomásul kell vennünk, hogy egy tízmilliós nép vagyunk, a merítés meg olyan, amilyen” – mondta dr. Kamuti Jenő, a MOB főtitkára és a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke. „Nem akarok beszélni az infrastrukturális problémákról, az oktatásról, nevelésről, támogatásról, mert napokig lehetne. Semmi sem egy okra vezethető vissza. Orvosként tudom, hogy ha valaki beteg, akkor annak nem csak egy oka van. Ugyanez igaz a sportra is. Beteg a magyar sport, de ez az olimpia remélem jó lesz arra, hogy még az utolsó előtti pillanatban felnyissa a szemünket, és megoldást találjunk, különben nagy bajban leszünk.”

Tizenkilenc éve megoldatlan a magyar sport helyzete – foglalja össze Bernát Zoltán. „Amióta az állam kiszállt a támogatásból egyre rosszabb a helyzet. Ha sürgősen nem lép valamit, akkor siralmas állapotok állnak elő. Döntsék el végre, hogy mit akarnak. Ha a versenysportot nem tudják finanszírozni, akkor mondják ki, hogy a tömegsportot támogatják, de akkor ne várjanak tőlünk 8-10 aranyat az olimpián!”

Gondolatok, javaslatok tehát vannak. Kórus még nincs. Viszont van egy ország, amelyik inná a sikert, s vannak sportolók, akik töltenének. Csak pénz és lélek kell hozzá.

Kolozsi Ildikó/Peking