Virágzik a magyar emberkereskedelem a közélettől és -érdektől távol eső vidéki falvakban, az ipar pedig lassan behálózza Európát – írja az El Mondo blog. A megfélemlítés és az ehhez hasonló személyes tényezők – például az érzelmi és anyagi függőség vagy a szégyenérzet – miatt számos érintett, egykori vagy jelenlegi prostituált nem vállalta a beszélgetést a szerzővel, a nyilatkozók történetéből viszont megismerhetik, milyen út vezet egy kisebb összegű kölcsöntől a kényszerprostitúcióig.
Bár Magyarországon erre nézve nincsenek pontos adatok, a nevelőintézetekben, illetve anyaotthonokban dolgozó szociális munkások beszámolóiból kiderül, hogy a konkrét futtatást és emberkereskedelmet megelőzi a hivatalos statisztikákban nem prostitúcióként szereplő, „természetbeni fizetés” kategóriája, amikor a „jótevő” rokon vagy családi barát anyagi segítségnyújtás fejében használja a kisegített család női, gyakran serdülő tagjait – írja a szerző.
