Szókimondóan vagy szelíden, de a legtöbb ismert közéleti blogger egyetért abban, hogy Schmitt Pál jól döntött. Összegyűjtöttünk néhány véleményt a köztársasági elnök lemondását kommentáló hazai blogokról.
A köztársasági elnök 11 percnyi hazudozás, szülei emlékének meggyalázása, majd saját teljesítményének felmagasztalása után váratlanul lemondott tisztségéről a parlament plenáris ülésén. - Poldi bácsi megmondója.
Nincsen pótolhatatlan ember. A képességek szerencsére igen jól oszlanak meg a politikai közösség tagjai között ahhoz, hogy lehetővé tegyék a zökkenőmentes utódlást és folytatást. Miért kell mégis minden lemondást itthon egy hosszú és kínos agóniának megelőznie? Tényleg Schmitt Pál volt a második Gyurcsány Ferenc? Érdemes volt az után is folytatni a harcot, mikor már kilőtték alólunk a lovat? - Konzervatórium
Teljesen egyetértettem Schmitt Pállal, amikor a lemondása kapcsán azt fejtegette, hogy őt is megilleti az ártatlanság védelme. Aki esetleg nem tudná, az elnök úr az ártatlanság vélelméről akart beszélni, de hát nyelvbotlás lehetett, a nagy izgalomban ez jött a szájára. - Proszektúra
Meggyőződésünk szerint csakis Schmitt Pál lemondása révén indulhatna el a magyar közélet és politikai kultúra azon az úton, amely felszámolja a következmények nélküli ország ma még ugyancsak jellemző képét. - A Jobbklikk, a Konzervatórium, a Mos Maiorum és a Mandiner közös nyilatkozata.
Sokan szeretnék most a jobboldalon felmenteni Schmitt Pált, de ezt nem szabad megtenni. Nem szabad megtenni, mert nem emelkedett semmilyen piedesztálra, nem az erkölcsiesség nevében mondott le, hanem mert rákényszerítették. Rákényszerítette a közvélemény, az ellenzék, és végső soron, bár későn, a Fidesz. - Kettős Mérce
Lemondott Schmidt Pál (sic). Igaz, beszédében továbbra is opponenseit és az egyetem bizottságát, valamint politikai ellenfeleit bírálta, de legalább megtette (sic) az egyetlen vállalható döntést. Különös bája volt annak, ahogyan Kövér László az MSZP-frakció méltatlanságáról beszélt a parlamentben, mivel ez még önmagában nem volna gond, hanem inkább az, ahogyan Vona Gábor is nyilatkozott, hogy anno nem pattogtak ennyire, amikor Gyurcsány Ferenc saját pártja felé közvetített bírálata (akármennyire is kínos, de itt erről volt szó) őt illegitimmé tette mint vezetőt. - Lehet velem Politizálni
Emlékszem arra a döbbenetes, látomásszerű pillanatra, amikor 2004-ben egy börleszkbe illő módon elkúrt épületrobbantás után a robbantómester kiállt a kamerák elé, és szinte derűs nyugalommal mondta bele az optikába, hogy igen, elkúrtam, nem győződtem meg, és ezért egyedül én vagyok a hibás, minden felelősséget vállalok. - Örülünk, Vincent?
Mi történt? Schmitt lemondott, de harcol az igazáért, megismétli sajátos értelmezését az eseményekről. A jobboldalon megdicsőül, a baloldal tolja a Fideszre ezerrel a Schmitt ügyet. De ki jön utána? Mesterházy Sólyomra tesz javaslatot, aki ellen ők Szili Katit nyomatták, anno dacumál - míg Vona közvetlen elnökválasztást akar. Kövér szerint a baloldali képviselők méltatlanok a Házban ülni. WTF. - Fent és Lent
Sajnáljuk, hogy egy 70 éves embernek nem adta meg Orbán Viktor és a Habony Árpád vezette csapat, hogy idejében és méltósággal távozzon. Hogy végigcsináltatták vele ezt az elmúlt négy napot. A Schmitt Páltól jobbra álló utódjától pedig reméljük, hogy ő nem akar a Nemzet Tolla, a Törvényhozás Motorja, az Emberek Embere lenni, csak egyszerűen a köztársaság elnöke. - Vastagbőr
Schmitt egy nap alatt megismerhette a helyzetet, amibe került (ezt kezelték is pénteken valahogy), de a kussra utasított párttársak és a jobboldali sajtó, vagyis a saját akol véleményét még nem. Csak a hétvégén derült ki számára, hogy már az otthon sem édes. Ide vehetjük azt is, hogy a frakció, a befolyásos polgármesterek, a véleményvezérek, a think tankek, az értelmiségi háttér stb. mind mozgolódtak, és megmutatták, hogy van befolyásuk. - Politológusblog