Az utóbbi napokban kapkodhatjuk a fejünket, mint eltévedt szalonka a Semjén-sörét elől: mivanmivan, a Fidesz-frakció hűbéreseiben megszólalt a lelkiismeret?
Szóra nyílnak hallgatag szájak, megremegnek eddig biztos kezek a szavazógomb fölött? Mi történhetett? Elszállt a vakhit, vagy a távoli út végén már látszik a hazai politikatörténet rémisztő szemétdombja? - kérdezi a Varánusz blog szerzője.
Érdekes momentum, hogy az első lázadást és szembenállást nem az alkotmányosság megnyirbálása vagy a jogállami normahatárok feszegetése, hanem egy adófajta eltörlésének szándéka váltotta ki. Mondhatnánk, hogy kinek mi a fontos, ugye, ha nem torkollott volna ez is - mint annyi minden a kormánypártiak között - arcvesztésről szóló pozícióharcba.
Addig rendben lenne a dolog, hogy a képviselők kiállnak az eva mellett, pláne, ha igazak a pletykák, és a választók személyesen kérik erre képviselőiket. De az már kevésbé gusztusos, ha a frakcióvezető ezt úgy igyekszik elintézni valódi kiállás helyett, hogy lepacsizza a paktumot a fővezérrel: megmarad az eva - legalább névleg -, cserébe vitára késznek minősítjük azt a köznevelési tervet, amit minden létező szakember kritizál, a mifiunk Pokorni Zoltánt is beleértve - írja a szerző. A teljes bejegyzés a Varánusz blogon olvasható.