Voltak például híres cowboyok, akiket pisztolypárbajban senki le nem győzhetett, de nem is tűrték senkitől, hogy beszóljon. És hány nagy művészt ismerünk, akik megroppannak a kiválóság súlya alatt, hogy aztán alkoholistaként, drogosként vagy ámokfutóként tűnjenek fel a hírekben. Hány nagyszerű előadóról jegyezték fel, hogy nem tűrte a kritikát senkitől! - írja a W blog.
Gyermekkorom kedvenc meséje az volt, amelyben egy egész város fogad némaságot, mert egy agysérült kisfiú csak teljes csendben gyógyulhat meg - írja blogjában Tóta W. Árpád. Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények. Suttognak és lábujjhegyen járnak, míg a kis beteg felgyógyul. Kérdés, megteszik-e ezt a városlakók akkor, ha az agybeteg páciens a fejedelmük, ha ő maga szakadatlanul, ordítva gyalázkodik és verekszik, és ha tudható, hogy gyógyíthatatlan. A teljes bejegyzéshez kattintson!
