Mexikó egy kulturális kincsesbánya, ahol a legnyomorultabb falu legeldugottabb viskójában is elképzelhető, hogy valaki épp színes szövetállatokat, pálmalevélből font betlehemeket vagy agyagból gyúrt minioltárokat gyárt a saját zsinórján lógó egy szál villanykörte fényében - írja a Clandestino blog szerzője.
Európában is szokás a telet búcsúztatni, azonban teljesen más a latina-amerikai országokhoz képest. Latin-Amerika nagy részében a „tél” fogalma, a véget érése fölött való örvendezés ismeretlen dolog, mégsem. A sok munkával járó, színes, fantáziadús (és kevés gyakorlati hasznot hozó) dolgok létrehozása általában mindenkit lázba hoz, úgyhogy a húsvéti júdás-égetés szokása Mexikótól Venezuelán át Uruguayig elterjedt.
A júdások teste nádból készül, ezt papírmaséval, pontosabban ragasztóba áztatott újság- és kartonpapírokkal borítják be, aztán befestik. Egy igazán jó júdás négy-öt méter magas, vörös, kisördögök ülnek a vállán és petárdákkal van megtömve, hogy ne csak úgy szimplán elégjen, hanem jó nagyokat is durranjon közben, ahogy azt Mexikóban illik - írja beszámolójában a blog szerzője.